1.

nincs

nincs többé vers
nincs többé szó
nincs többé értelem
nincs többé érzelem
nincs többé kõ
nincs többé hó
nincs többé ember
nincs többé ondó
nincs többé vér
nincs többé szar
nincs többé fény
nincs többé zaj
se neked
se nekem
nincs többé senkink
senkinek sincs senkije
soha többé
soha többé
soha többé
soha többé

ne lopj

ne lopj
ne lopd el
hotelszobádból
a bibliát
ne lopj
ne lopd el
a bibliát
hiszen úgyis
csehül van de
megérted
németül van de
megérted
románul van de
megérted
s megérted azt is
hogy nem lophatod el
a bibliát
mert úgyis
egybõl észreveszik
inkább a lámpát
a kilincset
a parkettát
a radiátort
a mosdót
a falakat
lopd el
de ne a bibliát
mert a kijáratnál
úgyis kapsz
egy névre szóló
üreset

3.

reggel

reggel csöngettek
ajtót nyitottam

ott állt egy
légy zakóban
pislogott fekete szemével
betessékeltem
õ az írógéphez intett
leültünk
én gépelni kezdtem

jövõmet a semmire

úgy éreztem
itt a halál

õ meg azt
hogy az élet

4.

szemed

villanyrendõr itt
villanyrendõr ott
villanyrendõr jobbról
villanyrendõr balról
riadtam nézem hogy mit is mutat
riadtam bámulom hogy mit is üvölt
villanyrendõr fent
villanyrendõr lent
egymás mellett száz
egymás felett ezer
a háttérben látom
fák rohannak el
meg-megbotlanak
egyik-másik letérdel
suttog és vérzik
a villanyrendõr üvölt
a villanyrendõr vált
váltja az idõt
váltja a helyet
vágja szét az idõt
vágja szét a fejet
látom szemedben
összekotorva holmijukat
a fák rohannak el
az egyik megáll
levágja tökeit
eldobja és elrohan
én meg nézem
nézem a szemedet
s látom megdöbbenve
látom hogy vált
hogy pirosra vált
s nesztelenül száguldok
százágú fejjel
tûzoltókamionnal
rajtad keresztül
szemed piros
pirosra vált

5.

leginkább
füstre szeretek
rajzolni-írni
a heverõ fedezékébõl
elõugrani
játék-karddal
vadul szúrni-vágni

amikor meg
a füst
védelembe szorulva
kezd felszállni
a mennyezet sarkaiban megbújni
leveszem a gatyámat
és rádobom

ez az õ végét jelenti

6.

fiatalon
ezer pöröllyel csapkodott bent a majom
tûvel szúrta az agyamat
folyókat fakasztott az álmaimból
õrülettel pumpálta a szívemet
gõzt fújt a szemembe
a majom
a ketrecbezárt ördög
a végtelenül fröcskölõ fehér farkával
de idõvel elfáradt
rémülten nézett ki börtönébõl
s látta hogy a dörömbölés nélkül is minden kong
a king is meg a nem is
mindenhol üresen
s zavartan kereste a távolban a szépet
s látta helyette maga elõtt az ápolót az orvost a tanárt
akik nem értették
hogy miért is szomorú
miért nem akarja azt csinálni
amit már régen betanult
oly gyönyörûen megtanult
amit már egymilliószor kamerák elõtt
tapsra bemutatott
s miért várja még mindig
a pillanatot
miért várja még mindig
csak azt a szagot
azt a szívütést
amely rettenetes álmából
döbbenettel felébreszti
hogy végre iszonyú pörölyével
ragacsos faszával
kitörve a ketrecébõl
dzsungelét keresve
szétverjen mindent

7.

szólít a semmi
hív a semmi
meg akarok nyugodni
a mindent kikapcsolni
már mindennel megteltem
el akarok menni
örökre lefeküdni
s érzem már a semmit
akarom a semmit
homályosan látom
nagy kukacfejét
egy piszkos
kórházi üvegfalon át
nem gonosz - érzem
segíteni akar - érzem
kellemesen melegít
gyógyítja az idõt
lassan hozzám jön
s mindenható ereje
lassan felemel
már jobban vagyok
de mielõtt elindulnánk
hozzá örökre
felemelem rozsdás lavóromat
és szétverem a fejét
s nem marad más
csak a semmi
marad a semmi

8.

nem tornázom

az izmaimat nem edzem
nem készítem fel
se vészhelyzetre
se minden erõt
majd a nagy napon
igénybe vevõ önmentésre
nem készülök se harcra
se csatára
se menekülésre

nyugodt vagyok
fekszem
pipa a fél szemem
vörösbor suttog a fülemben

a veszély kapja be

az izmaim az én barátaim

nekem
a kiszabott idõ
elegendõ

9.

látom a dagadót
látom a dagadó orrodat
látom a megdagadt
orrnyerget
sürgõsen
sürgõsen fel kell vágni
különben megfulladsz
megnõ az orrod
dagad
úgy megdagad
mintha egy
ágaskodó bikát
akarna elrejteni
amely az agy megzabálásától
dagad csak egyre dagad
hogy felülkerekedjen
téged engedelmes áldozattá tegyen
orrod piros
orrod sebes
fölvágunk gyorsan
nehogy belehalj
nehogy belefulladj a bikába

kivesszük belõled
s te akkor majd nyugodtan ülhetsz
a bika ölén
gondolattalanul pihenve

10.

mikor ugrik már ki a filmbõl
a dörzsölgetõ csúszó-mászó néni
és kérdi meg a nevem
együtt játszhatnánk
együtt kirándulhatnánk
neki adnám a dominómat
megmutatnám neki elásott kincseimet
együtt ennénk csalánlevest
együtt akasztanánk kutyát
ha már egyszer kijönne a filmbõl
s messzire kinyújtaná kezét
hogy hatalmas mellétõl még elérve
megsimogathassa
kis szemüveges fejemet
észre se véve
hogy lent viszont én
én is elérem õt
és kéz nélkül simogatom

11.

fekszem
a szoba közepén
még mindig
hideg vagyok
habár a jégrõl
már régen levettek
a boncolás elmaradt
víz folyik be
sehonnan
víz
egyre több
sehonnan
meleg
feledtetõ
emelõ víz
s a mennyezet felé emel
sár kavarog
a fülemben
mozdulatlanul
forgat a víz
emel
emel
már tele a szoba
tele sárral
megtelt sárral
a falhoz vágódok
ide-oda koppan a fejem
majd felkap az örvény
és kivág
a csukott ablakon

12.

meguntam a teknõcséget
kirántom magamból a gerincemet
eldobom a csontvázamat
s nézem összerogyva
az elõttem röhögõ halált
õ táncolni kezd
vörösbort iszik és röhög
én meg rózsaszín lucskos húspárnaként
segítségért üvöltök
õ le se teker
zenét nyom be és ugrálni kezd
a nõmet nézi és megindul felé
én tehetetlenül sírok
a nõ menekül és a konyhába zárkózik
a csontváz meg tanácstalanul
recsegve masturbálni kezd
s miután megvan a dolgával
elmosolyodik és megszán
lehajol hozzám és felsegít
s miután felállított
felkapom fél lábánál és kezénél fogva
megforgatom magam körül gyorsan
s a riadtan sikoltozó csontkupacot
kivágom az ablakon
s õ széttörve landol
öregasszonyok hátán

13.

van néhány könyv a szobában
van egy pohár a szobában
van egy asztal a szobában
van két szék a szobában
van egy felkapcsolt égõ a szobában
van egy szõnyeg a szobában
van egy üres tányér a szobában
van egy hamutartó a szobában
van egy hulla a szobában

a szobában található dolgok
nehezen értékesíthetõk

14.

egy mester
kalapált a teremben
s mögötte
egy ugyanolyan ember csinálta
mindazt amit õ
egy gyerek jött be az ajtón
vicsorított, kinyújtotta a nyelvét és köpött
majd üvöltve hemperegni kezdett a földön
a mester folytatta munkáját
ekkor két verekedõ férfi
gurult be a szobába
püfölve egymást
a mester és mása viszont
nyugodtan dolgozott
majd négy egymást rugdosó
sikoltozó nõ rohant be a terembe
egymás ruháját szaggatva
és vicsorítva fogdosva
a mester a mására nézett s felsóhajtott
szeretnék az égre jutni most azonnal
nem mehetsz, én nem engedlek - mondta a más
de hívtak oda
mutasd a meghívódat
nincs, mondták hogy lehet menni belépõ nélkül is
nem mehetsz és kész
erre a mester körülnézett
és hirtelen megfordulva maga körül
elrepült
fel az égre
a mása meg ottmaradt
köpött egyet a helyre ahonnan az elszállt
majd összevert mindenkit
a szobában

15.

fejem elõtt
zöldes-barna körte
arcomon alma
fejemen szõlõ
fülemen szilva
orromban ribizli

arcomon egy mell
egy erõs
fehér és piros
nyugodtan támadó

fejemen kacaj ugrál
összerázza a fürtöket

véges-végig bent
a csendben

csend a határon

16.

összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva ?
az autóban összezárva
a liftben összezárva
a hordóban összezárva
a zsákban összezárva
összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva ?
a semmivel összezárva
a mindennel összezárva
az élõvel összezárva
a halottal összezárva
összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva ?
egy ismeretlen nõvel
egy ideges gyerekkel
hányadékát hajába törlõ
vonatozó utastárssal
összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva ?
egy tányérban összezárva
egy pohárban összezárva
egy pincében összezárva
egy boltban összezárva
összezárva-összezárva !!!
miért vagyunk mi összezárva ?
nem akarok fogoly lenni
raktárodban fetrengeni
magamat kitépem
kioldom és kizárom
te bezársz
én kizárlak
te bezársz
én kizárlak
nem leszek én összezárva
emelkedek jó magányban
nem leszek én összezárva
emelkedek jó magányban
maradjatok összezárva !!!
maradjatok összezárva !!!

17.

szigeteket
kupacokat nézek
hóból - homokból
ahogyan nõnek
egyre nagyobbra
salakból-vérbõl
távolodó szigeteket
morzsolódó kõbõl
repedezõ gránitból
szigeteket nézek
saját szigetet építek
sikolyból és ködbõl
s lövöm ki õket
messzire
magamtól jó messzire
mielõtt
víz alá bukok

18.

mindenkinek
egy kartondoboznyi étel
mindenkinek
egy bádogkulacs
mindenkinek
egy kis szürke vadászkabát
mindenkinek
egy rózsaszín fütyülõ
mindenkinek
egy ember- vagy állattárs
mindenkinek
egy szerszám
mindenkinek
egy gyenge nagyító
mindenkinek
egy lambériázott börtön
egy berendezett szobabörtön

aki jó lesz kettõt kap

19.

felejtek

az utcán ébredek
fejemre fazekat teszek
nem tudom
melyik a házam
hol a zakóm
melyik a nadrágom

felejtek-felejtek
magamból kimegyek

találok egy nadrágot
egy zakót, zsebében fényképet
rajta kitörölt idõm
rajta kitörölt énem
énnem énem
énnem énem

felejtek-felejtek
új helyet teremtek

látok egy utat
látok egy házat
látok egy bokrot
látom a fákat

felejtek-felejtek
valahová bemegyek

ide bemegyek
ode bemegyek

eltérek-hazatérek
eltérek-hazatérek
felejtek-felejtek
magamba betérek
magamól kitérek
nevetek nevetek
nevetve felejtek

ideg-ideg-ideg-lánc
ideg-ideg-ideg-tánc
ideg-ideg-ideg-ránc
ideg-ideg-ideg-sánc
ideg-ideg-ideg-kép
ideg-ideg-ideg-fék
ideg-ideg-ideg-lék
ideg-ideg-ideg-vég
ideg-ideg-ideg-sivatag
ideg-ideg-ideg-ingatag
ideg-ideg-ideg-visszaránt
ideg-ideg-ideg-ideglánc
ideg-ideg-ideg-lánc
ideg-ideg-ideg-lánc
ideg-ideg-ideg-vég
ideg-ideg-ideg-vég

21.

az 52 éves nõ érett
az 52 éves nõ odaadó
az 52 éves nõ fél, hogy valamirõl lemarad
az 52 éves nõ ezért mindent az elõszobában akar
az 52 éves nõ fél, hogy gyermekei meglátják
az 52 éves nõ addig is szendvicset készít
az 52 éves õrülten mosolyog
az 52 éves nõ körtéi lötyögnek
az 52 éves nõ felkészült a golyózáporra
az 52 éves nõ utolsó kívánsága egy találka a halászcsárdában
de a 14 éves nõ az más
a 14 éves egy szétrobbanó õrület
a 14 éves egy szemetfúró antennapár
a 14 éves olyan hülye, hogy a hullának is ellenállhatatlan
a 14 éves a botot is felállítja
a 14 éves nem tudja, hogy mit akar
a 14 éves még nem járt a pokolban
ezért a 14 éves nem készít semmilyen szendvicset
s a 14 éves nem fél semmitõl
ezért a 14 éves kacéran villog
s ezért teljesen logikusan
a 14 évest választom
és õt lököm ki elõbb az ablakon

22.

örülök
hogy
az igluban
fagyott herével
nézhetem a falon
az érdekes
fókabõrt
faggyút
hogy jégcsapos herével
élvezhetem
a faggyúolvasztás füstjét
a döglött állat
és a csend embereinek
melegét
s amikor végre
az eszkimó fõnök
elnéz felettem
s nagylelkûen vendégül lát
beléd
a jég feleségébe
olvasztom magamat
a bõrbe a faggyúba
örülök neki

23.

egy kõ vagyok
por vagyok
egy kõ vagyok
por vagyok
ki vagyok?
ki vagyok?
egy ütés vagyok
egy cipõ vagyok
egy lökés vagyok
gõz vagyok
ki vagyok ?
ki vagyok ?
salak vagyok
törmelék vagyok
kupac vagyok
fagy vagyok
én te vagyok
te én vagyok
én múlt vagyok
te jövõ vagyok
ki vagyok én ?
ki vagyok én ?
egy dugó vagyok
egy hatalmas kék dugó vagyok
vízen lebegek
koponyákat kerítek
kék dugó vagyok
hatalmas dugó vagyok
üres igazolvánnyal utazok
üres útlevéllel utazok
elõre-hátra siklok
elõre-hátra csúszok
felfelé pukkanok
felfelé pukkanok
kilõve felszállok
golyóként elszállok

24.

hintsd tele arcomat
árnyaiddal
elforduló fájdalmaddal
hintsd tele
fagyos õrületeddel
hintsd
haragod kátrányával
hintsd tele
beteg tüdõd szögeivel
hintsd
a haláloddal
gyilkos szeplõddel
hogy megnyughassak
tiéd lehessek

25.

bement egy ember
a festékboltba
és nézegetni kezdte
a dobozokat
mire valaki odaszólt neki
te itt fogsz dolgozni
nem én nem fogok - válaszolta
de igen, te itt fogysz dolgozni - mondta az
hát jó, akkor itt fogok dolgozni - mondta emez
és elkezdte árulni a festékeket
árulta és árulta
de nem jött senki és õ szomjas volt
ezért kinyitotta az egyik dobozt
megitta a festéket és meghalt
amikor ezt másnap észrevette a boltvezetõ
kihívta a rendõrséget
ki ez az ember - kérdezték
ez egy festékárus - válaszolta
meghalt
nem tehetek róla, kérem vigyék el
nem visszük - mondták a rendõrök
tessék 320 forint
jó, akkor elvisszük
s a rendõrök elvitték
mi viszont nem tudjuk
ki is volt ez az ember igazából

lehet hogy egy borbély

26.

lehet kirándulni

a bevásárlóközpontba
a piacra
a parkolóba

lehet kirándulni
a kórházba
a lõtérre
a lerakodóhelyre

kiránduljunk
a pincébe
a tárolóba
a dobozba

megismerhetjük
a csöveket
a hordókat
a kormot

kirándulhatunk még
a temetõbe is

27.

nem az a baj
veled
hogy haragos vagy
hogy fölfúvódtál
s nem értesz
nem az a baj
hogy kövér vagy
hisz a termeted
is óriási
s még az se baj
hogy össze akarod
törni a kezemet
és szétrepeszteni bordáimat
csak egyszerûen érdekes
hogy ahogyan
megsimogatom a fejedet
annak nagy lapos oldalait
az halkan kong
csak kong belül

28.

szomszéd gyerekek
verik az ajtót
az egyik hétéves és már jó karatés
a másik ötéves és kisujjában a szimfóniák
a harmadik tízéves és már lopott hét autót
a negyedik kilencéves és már olvasta a bibliát
az ötödik hároméves és jobb idõbeosztást talál ki számomra
a hatodik nyolcéves és már egy háremen robogott végig mondja
az én gyerekem meg csak néz tanácstalanul
ugrál a zakómban
és nagyokat röhög
tükör elõtt állva
örül
én is örülök
lehet hogy azt hiszi
hogy már meghaltam

29.

ha halálsápadt az arcod
ha kék a lábad
ha sápadt a melled
ha sárga a hasad
csak egy dolog éltet
a tûz a lábad között
ha szétforgácsol az idõ
ha felvágja garatomat a tehetetlenség
ha forgáccsal tömi be számat a harc
ha szögeket szomjaz a szemem
egy dolog éltet csak
a tûz a lábad között
ha már majd kihûl az idõ
és tolókocsiban ülve herémbe szúrok egy rózsát
az egyetlen napsugár
a mosolyod megbocsát
s akkor is csak egy dolog éltet majd
a tûz a lábad között
melybe bármikor
szívesen ugrok fejest
a kis mennyországba
a nagy pokolban

30.

igenis

fejet hajtok
az idõ elõtt
az istenek elõtt
a hadvezérek elõtt
a politikusok elõtt
a tisztviselõk elõtt
a fõnökök elõtt
a díjbeszedõk elõtt
a házmesterek elõtt
az idióták elõtt

fejet hajtok
mert lefelé nézek
és látom
hogy az dagad

s fejet hajtok
mert így
jóval nagyobbat
ütök

31.

most meghalsz
kedves barátom
s ez jó neked

s lehet
hogy ez jó
nekem is

meg az is
ha veled megyek

32.

öregasszonyok
terepszínû kabátokban
rohannak a gátakra
rohannak a balesetekhez
rohannak a frontokra
az öregasszonyok
akik terepszín
az éj terepszínében
fogatlanul elrepülnek
minket ültetnek
saját helyeikre
nevetve
én meg itt várom
hogy az öregasszonyos fotó a hívóban
fehérrõl terepszínre váltson
de az marad üres
rám sötéten mosolygó
kiürült tükör

33.

ugráljatok ki fejest a vonatból
csücsüljetek fákon két hétig
igyatok benzint, aszfaltot, sósavat
egyetek szögeket, bicikliláncokat, villákat
másszatok síneken, sivatagban, körbe a bolondok házában
röhögjetek egymáson, rajtam, az ördögön, az istenen
szeretkezzetek pincékben, kamionokon, gyárakban, irodákban
gyõzzetek az iskolákban, az utcákon, a börtönökben
mosakodjatok cementben, mészben, vitriolban
feküdjetek nõk alatt, vonatok alatt, diktátorok alatt
gyûjtsetek pénzt, koponyákat, virágokat, könyveket
lõjétek fejbe egymást, a tanárt, a szüleiteket
adjátok el a veséteket, a szomszédot, a vaktól ellopott furulyát
táncoljatok a nyögésekre, a kacajra, az üvöltésekre
rágjatok betont, dinamitot, székeket
beszéljetek a szabadságról, az értelemrõl, az igazságról
csak ne érezzetek
és ne gondolkodjatok

34.

Jézus a gyárban dolgozik
Jahve a gyárban dolgozik
Buddha a gyárban dolgozik
Allah a gyárban dolgozik
Sztálin a gyárban dolgozik
Hitler a gyárban dolgozik
Chaplin a gyárban dolgozik
Darwin a gyárban dolgozik
a kurvák a gyárban dolgoznak
a pedofilok a gyárban dolgoznak
a herbáriumgyûjtõk a gyárban dolgoznak
a szalvétagyûjtõk a gyárban dolgoznak
az õrültek a gyárban dolgoznak
a normálisak a gyárban dolgoznak
a rendõrök a gyárban dolgoznak
az apácák a gyárban dolgoznak
a menedzserek a gyárban dolgoznak
a mentõsök a gyárban dolgoznak
te a gyárban dolgozol
én a gyárban dolgozok
õ a gyárban dolgozik
mi mindannyian a gyárban dolgozunk
és félve várjuk
hogy kijutunk innen

35.

nem
kérlek ne
nem akarok
meghalni
nem azért
csináltam az egészet
nem azért
vártam
nem azért
igazodtam
köptem-nyeltem
nem
kérlek ne
nem akarok
meghalni
de
ha igazán ragaszkodsz hozzá
és okosan megmagyarázod
akkor szívesen
lehajtom a fejemet
kamionkereked elé

36.

tisztelt egészégügyi bizottság
egy nem mindennapi problémával fordulok a tisztelt címhez
végsõ elkeseredésemben komoly problémám miatt
ugyanis a szolgálat elsõ napjaitól érzem, hogy lassan összemegyek és egyre kisebbé válok
mostani méreteim már aggasztóak hiszen hogy egy kulacsra felmásszak is
problémát jelent számomra rugalmas testem ellenére
ami eleinte nem okozott gondot mert virgonc voltam a tankbamászáskor
úgy el tudtam bújni egy sapka alatt hogy egy szupertitkos konferenciát is kihallgathattam vagy az ellenség megtévesztésére cincogva a sarokba futhattam
a gondok akkor kezdõdtek amikor egy magas erõs undok katonatársam
disznó módon a nadrágjába tett s ott tartott egész nap
hiába akartam kimászni
mihelyt kidugtam a fejemet leköpött és visszatolt
sõt egy kis gatyagumival odakötözött csúf szíjához s így lakhelyet változtattam
de az igazi gondok akkor kezdõdtek
amikor katonatársam barátai elõtt elõvett
és arra kényszerített hogy katonadalokat énekeljek táncolva a polcon
amíg õk csablecsacsiztak
s ha nem voltak megelégedve produkciómmal
sörösüvegeket vágtak hozzám
leköptek s minden füstöt rám fújtak
s ami a legrosszabb
visszatettek a nadrágjuk különbözõ zsebeibe ahol igencsak fuldokoltam
tisztelt doktor úr
azóta leültünk katonatársammal hogy megbeszéljük a problémát
tulajdonképpen a tenyerén ültem a fárasztó zsebmunkálatok közben
s barátom szerint az egyetlen megoldás az
hogy nõvé változzak
tudom ez furcsán hangzik de munkámat is már megszoktam
s ennek szükségét érzem, ugyanis ,ilyen pici lévén, a kutyák-macskáktól kezdve
a baromfikon és szobaállatokon át egészen a kis éles tárgyakig annyi minden veszélyeztet
s ezektõl csak egy erõs mellettemálló katonaember tud megvédeni
egyébként úgy érzem melleim valamicskét megnõttek és gyakran émelygek
olykor sírhatnék nyomaszt
lehet hogy terhes vagyok ?
barátommal nagyon szeretnénk egy kis lurkót, nem baj ha ugyanakkora lesz mint én,
azt szeretnénk, hogy lány legyen, és fiú, egyben egy kis katonatiszt, aki vígan énekel a polcon
ez leghõbb kívánságunk
szülni akarok ! szülni akarok egy tisztet! egy tiszta tisztet akarok szülni!
ugye van megoldás ?
kérem válaszoljon

37.

mindenkinek egyforma
agyat egyforma
reménnyel egyforma
félelemmel egyforma
önbizalommal egyforma
tanácstalansággal egyforma
rugalmassággal egyforma
alkalmazkodhatósággal egyforma
alkalmazkodhatatlansággal
egyforma
alkalmazkodhatatlansággal

a kis spermiumok
idegesen sietnek-
versenyeznek - összeesnek -
ugrálnak - ünnepelnek - gyilkonak -
isznak - adnak - vesznek -
gyilkolnak - gyilkolnak - gyilkolnak
egymáson csúszva rohanva
a pályán
melyre
házakat - fákat - autókat
jó- és rosszpontokat vetítenek

odalépek a
vetítõhöz
és kihúzom
a hülye fülét

de meg is rúgom

38.

írni
nem könnyû
neki
írni nehéz
nehéz ezek szavak
neki összekapcsol
írni neki
nagyon nehéz
énneki
fáj írni
tüskéket
szembõl-fülbõl
nyelvembõl
kihúzni
neki írni nehéz
nagyon nehéz
de lenni kicsi jó
tüskét kihúzni

nemírni
lenni
még rosszabb

neki megõrül

39.

az isten
összetört
játékszere vagyok

egy szakadt koton
egy darabjaira szétvert autó
egy betört koponyájú hulla
egy kiló hús a kirakatban
egy elgázolt nyúl az alagútban
egy megkeményedett néma száj

de az ördög se tud
mit kezdeni
velem

40.

Immanuel Kant már hosszú ideje érdeklõdött Magyarország iránt
ám kimerítõ szakmai tevékenysége eddig nem engedte hogy meglátogassa kis hazánkat
de a tavasszal nagy fordulat állt be életében akkor amikor megismerkedett
Fatima Zetyiri albán népdalénekesnõvel aki megparancsolta neki hogy ezentúl nyarait
igazi kikapcsolódással és komoly helyváltoztatással töltse
így kerültek el elõször a Karlsruhe-i Quelle Super utazási irodába
ahol egy kis magyar prospektus akadt a kezükbe
lovasok halászlé paprikás csirke termálfürdõk fotói sorakoztak a kis csúnyácska
de kedves szórólapon
s mivel Fatima egyébként is szeretett volna közelebb kerülni hazájához
gyorsan rábeszélte a tanácstalan bölcsészkirályt hogy töltsék nyarukat nálunk
gyorsan be is fizették a kis utat s hamarosan már romantikusan összeölelkezve nézték
az egymás után gördülõ bajor dombocskákat a vonatablakból
s késõ délután megérkeztek a Keletire s mivel Immanuel nem találta poggyászát
megkérdezte a kalauzt hogy az nem látott-e egy kis kockás bõröndöt
mire az mosolyogva válaszolta hogy látott egy ilyet a vécében
majd beleharapott szendvicsébe és elment
Immanuelnek ismerõsnek tûnt a szendvics mintha éppen az õ szendvicse lett volna
de mivel ezt objektíve lehetetlenségnek tartotta nem gyanakodott
hanem elment megnézni a vécust s közben azon gondolkodott
hogy vajon hogyan kerülhetett az õ kis tatyója oda
felmerült benne a valóság kritikája címû dolgozat megírása
de ezt hamarosan elvetette mert a vécében megtalálta a kis kofferét
a pénze és szendvicsei nélkül majd az étkezés metafizikája dolgozat is bukott
s hõsünk immár az álló vonatból kiszállva az innen csak néhány percre levõ
Kalóztanya vendéglõbe tartott kedvesével
az állomáson megcsodálta a peronon csocsózó diákokat
felmerült benne a Játszma mint akarat és képzet esszé megírása
de hamarosan letett errõl a tervérõl is
mert egy kis precíz térkép segítségével hamarosan megtalálták szálláshelyüket
ahol a ház tulajdonosai Fatimának kapásból állást kínáltak fel új énekes-zenés mûsorukban
de õ gondolkodási idõt kért
megette Immauellel a tányérukból rájuk csodálkozó halászlé-konzerv maradékát
és felmentek szobájukba
ahol Immánuel egy új fogalommal találkozott: a lambériával
fel is merült benne azonnal a Lambéria, mint a valóság fátyla dolgozat megírásának vágya
jegyzetelni is kezdett de Fatima miután kihányta magát a körfolyosó korlátján visszajött
s ágyba rántotta a professzort így a dolgozat megvalósítása késõbbre halasztódott
késõbb a kimerítõ jazz-jógázást követõen azonban Immánuel nem tudott elaludni
csak nézte bámulta a lambériát s egy pillanatban amikor már majdnem elaludt észrevette hogy az megindul feléje
a lambéria lassan csúszott le a padlóra és cápaként kezdett közeledni felé
alig észrevehetõ sebességgel
Immanuel megijedt kiszaladt a konyhába és benyomott néhány korty tüzes-pálinkát
majd visszanyerve bátorságát és rendezve gondolatait hogy ez az egész egy képtelenség klotgatyában visszamászott Fatimácska mellé
de mihelyt gyengülni kezdett figyelme a lambéria újabb alattomos támadásra készült
ezúttal oldalról támadva s fokozatosan nyúlva egyre hosszabbra
hogy fojtogató sálként hõsünket meggyilkolja
Immauel már iszonyú fáradt volt
de az ebédlõben lopott menzakést utolsó erejével a lambériára ugorva a dögbe vágta megsebezve a gonosz szörnyet
mire az visszavonult. s mozdulatlanul várt
mintha semmi sem történt volna
Immanuel felébresztette Fatimát aki a történet hallatán iszonyút rúgott az öreg professzorba elõvette kis bõrborítású kulacsdíszes vibrátorát, elhelyezte lent és továbbaludt
Immanuelnek meg maradt az élet-halál küzdelem
kirohant a konyhába s a gázórát nézegetve értetlenül kiitta az utolsó csepp tüzest is
a literes üvegbõl s a háta mögé vágta kritikai jegyzeteit és
a konyhakredencben felfedezett pisztollyal a kezében
berohant a szobába
nézett és várt de semmi se történt - nézett és várt de minden teljesen normálisnak tûnt
csak a trolibuszok nehézkes fékezéseit hallgatta és a közeli körház egyik üvöltözõ betegét majd hirtelen megfordult s most a másik fal lambériájának szegezte pisztolyát
de semmi se történt, a lambériaként reinkarnálódott krokodilszellem örökre visszavonulni tûnt
le is feküdt, sõt megjött a kedve a hancúrozáshoz, s a vonaton a magyar kupéban látott
mintás függöny iránt érzett izgalmának maradványaiból táplálkozva
felágaskodott mint egy mongol pej és vadul megrohamozta az alvó asszonykát
s amikor már nagyban rángatózott és csapzott haja az arcára csúszott
a lambéria újra megindult
a munkálkodó filozófus háta mögé csúszott fel az ágyra, majd körülfogta a lábát
combját derekát de õ az utolsó pillanatban, amikor már-már befalazottnak tûnt
felkapta a revolvert
s mikor a lambéria már teljesen beborította arcát is fojtogatva
Immanuel leadta pánikszerû lövéseit a hatalmas monstrumba
s akkor a dög lassan engedni kezdett majd lassan letöredezett Imáról
s végül valamennyire összekapva magát visszavonult a falra
a két lövés által roncsolt lyukkal a hátán
ekkor Immánuel a pánik utáni pokoljárás minden horrorjával kérte kedvesét
hogy ébredjen fel és szökjenek el azonnal
Fatima azonban nem hitt egy árva szót az egész történetbõl
de elmesélte hogy Koszovóban egyszer az egyik falu jósnõjét megtámadta egy edényszárító
de nem hitte el s baromi butának tartotta a történetet, sõt, miután idegesítette
a zaklatott öregúr elhatározta, hogy elfogadja a tulaj állásajánlatát
s táncosnõ lesz a következõ naptól kezdve s itt marad Magyarországon
Kant úr viszont fogta kis kockás bõröndjét s kirohant a tanyából
gatyában törtetve a csocsózó diákok között a Keletiig
ugrott fel az elsõ némethonba tartó vonatra

41.

elõször egy egeret
raktunk a kartondobozba
és ugráltunk rajta tízig
majd a macskát nyomtuk
nejlonzacskóba és dobtuk le
a tizedik emeletrõl
a kutyát két hétig
hizlaltuk csokival
majd a konyhalámpára
akasztottuk
ezután rábeszéltük
a szomszéd kislányt
hogy mossa meg
szemünk láttára
sósavval pinusát
majd hátulról fokossal
egy öregembert
vertünk fejbe
a parkban
s legvégül
összebújtunk egy bokorban
elõvettük kis lila kolbászainkat
s ügyeskedve levágtuk õket
majd egy csokis-dobozba csomagolva
feladtuk postán
a maszatos cuccot
egy brüsszeli címre

hamarosan megérkezett cserébe
a várva várt ajándék
az ezermester újság
ingyen gördeszka-kerekekkel

42.

nagy
túl nagy
és túl nehéz
dolog
megtanulni várni
várni-várni
csak várni
és várni
s amikor
már elfelejted
hogy mit is
hogy is
hogy egyáltalán vársz
eszedbe jut
hogy talán
szakadt újságpapírt
vársz a széllel elszállni
s azt is nagy
túl nagy
és nehéz
dolog
elhinni
hogy ezt
vagy azt
kellene egyáltalán
várni

43.

gyûjteni szeretek
ezáltal idõt
takarítok meg
az idõtõl
de én egy kicsit
mást gyûjtök mint ti
én embereket gyûjtök
managéreket gyûjtök
például a becsöngetõ porszívóárust
érdeklõdve kibeleztem
majd fejét
a fürdõszobai vödörre ültettem
de nagy a gyûjtemény
sok fejem van
benne ott az okos golfütõ-árus
a biztosító, az üzletkötõ
az autóárus, a kerítõ
mind-mind
hintáznak a házamban
a kamrában
a gyerekszobában
a konyhában
mintha reményt ringatna
halott házban a szél
s idõnként
egy-egy fejet
hordozható gömböcként
leakasztok
hajába markolva felkapok
magammal a temetõbe kiviszek
ott pléhdobozra állítok
s arra kényszerítve
hogy örökre engem nézzen
engem a potenciális vevõt
a gránitnak rohanva
lefejelem sírkövemet

44.

amíg pucéran fekszünk az ágyon
a pénz dolgozik
amíg bort iszunk
a pénz dolgozik
amíg álmodunk
a pénz dolgozik
amíg a munkások leesnek állványaikról
a pénz dolgozik
s a pénz a kétmilliomodik bokszmeccse után is
harmat-frissen táncol elõtted
ingatja gömbölyû farát - fényes nyakát
felkér egy táncra
s lassú tûzön õrli fel hülye reménykedõ 10 dekás szívedet
veszi el 3 voltnyi erõdet
szakítja be bõrödet
vágja össze kezedet
dugítja el agyadat
s csak forgatja közben
látszatpináját a fejed körül
amíg elértéktelenedett rágócsontként
oda nem vet nevetve a tehetetlenségnek
majd táncol még egyet hülye nagy melleivel
s miután végigégtél
és hamud tanácstalanul próbál
megbarátkozni az utcasarok kutyaszarával
búcsúzóul kiadósan rávizel
beül az autójába
és röhögve elrohan

45.

mondani
akartam neked valamit
de elfelejtettem hogy mit
mert közben csöngettek
de nem jutott eszembe ajtót nyitni
mert éppen fel akartam tenni
a tejfölt a polcra
de elfelejtettem
ezért felemeltem a golyóstollamat
és egy üres lap elõtt ülve
gondolkoztam azon
hogy mit is akarok
de mivel elfelejtettem
lehajoltam megsimogatni
a képzeletbeli kutyát
de nem tudtam hogy hol is lehet
ezért megpróbáltam
levenni a tejfölt a polcról
de az nem volt ott
így visszaültem a szõnyegre
megsimogattam kis hajacskáját
elfelejtettem a nevét
de kinéztem az ablakon
és egy feliratot láttam
elrepülni a felhõk között:
Tedd vissza a tejfölt !
így felálltam
kinyitottam a szekrényt
s habár elfelejtettem
hogy õ miért is van
belebújtam és ott csücsülök azóta is
hogy ne felejtsek

46.

nézem a folyót
a szádból elõtörõ szavakat
nem tudom honnan ered
de szép
nincs miértje
eszembe jut az ágy
az alvó folyó
s hogy visszafordíthatom
a folyót
amely belõlem ered
s szép
nincs miértje
s annyiszor még
beléd lövi magát
medret keresve

47.

megadnék mindent
hogy egy napsugár lehessek
megadnék mindent
hogy egy város nyílt tere lehessek
megadnék mindent
hogy egy hallgató kõ lehessek
megadnék mindent
hogy egy csepp víz lehessek
megadnék mindent
hogy egyszer megszólalhass
megadnék mindent
hogy a mûlábaddal futhass
megadnék mindent
hogy még egy napot itt lehess
megadnék mindent
hogy kisimult arcoddal
még egyszer nevethess

48.

vadászat

karcsi korán ébredt
vadászni megyek - gondolta
felhúzta bakancsát
s átment gyulához a szomszédhoz
gyere velem vadászni - mondta karcsi
hát jó, jövök - mondta gyula
s gyula is felhúzta bakancsát
lementek a pincébe
kinéztek a pinceablakon
várták a nyulakat, a mókusokat, a szarvasokat
de nem jött semmi
gyula köhögni kezdett
csend legyen! ne köhögjél, elzavarod az állatokat - mondta karcsi
gyula meg köhögött, csak köhögött
így karcsi fogta magát és letépte gyula fél karját
hát hogy fogok én ezentúl bokszolni ? - kérdezte gyula
de karcsi csak hallgatott és nézett kifelé
várta a vaddisznókat, a farkasokat, a medvéket
de nem jött semmi
s gyula újra felköhögött, karcsi meg dühbegurult s a másik fél karját is letépte
hát most hogy fogok én sakkozni, enni, ruhámat összehajtani, rakodni?
kérdezte sírva gyula
de karcsi rá se hederített
csak kémlelte a delfineket, dinoszauruszokat, polipokat
de azok nem jöttek
s gyula köhögött és köhögött
így karcsi fogta
s mérgében teljesen szétszaggatta gyulát
majd darabjait a sarokba dobta
s hazament aludni

így a vadászat befejezõdött

49.

csend van

huszonnégy napja
nem csinálok semmit

semmit, amit a világ diktálna

idõ van
napfény van
bor van

vicceket mesélek
a napfénynek
kezet nyújtok
a semminek
nem várok semmit
és nem sajnálok semmit

minden itt van

bennem
a közelben
és
benned
a távolban

ugyanott

50.

77 másodpercem van
hogy kiüssem a semmit
s már fáj a karom

a semmit a szemedbõl
a semmit a szobából
a semmit az ablakon túlról

vannak fiatalok akik mindössze fiatalok
vannak öregek akik mindössze öregek
van egy csomó ember olyan amilyen
és semmi több

77 másodpercem van
hogy nõbebújjak
hogy semmitöljek
hogy önigyak
hogy átismerjek

mert vannak másmilyenek akik mindössze másmilyenek
s vannak õrültek, mosolygók, szenvedõk
értelmesek és érzelmesek
akik azok amik

van 77 másodpercem
hogy kiüssem a semmit
mielõtt bedarál mindent
mielõtt bedarál engem is
mielõtt bedarálja magát

s maradnak majd fiatalok akik mindössze fiatalok
s maradnak öregek akik mindössze öregek
s maradnak õk és semmi több
a valóság

addig is van még
77 másodpercem
hogy a semminek körülöttem
üssek egyet-kettõt
s mivel egyre hosszabb ez az idõ
egyre jobban fáj a karom
s várom addig is
ülve-állva-járva
a semmit

ami a legtöbb
mit kaphatok

51.

egy szobában állok
egy tükör elõtt állok
túl hosszú a kezem
túl rövid a lábam
túl görbe a nyakam
túl kocka az állam
elkezdek röhögni
nem tudom kimenni
mert túl rövid az eszem
túl hosszú a fejem
túl rövid a hátam
túl hosszú a vállam
elkezdek röhögni
elkezdek köhögni
egy széket keresni
nem tudok leülni
túl hosszú a lábam
lehajlik a hátam
túl hosszú az orrom
túl hosszú a karom
a nyakam a kabinom
a szemem az ablakom
helikopter leszek
levegõbe veszek
helikopter leszek
levegõbe veszek

52.

nézem az utat
már évtizedek óta
nézem és zabálom a vonalat
fiatalok jönnek szembe
nyitott autójukból
röhögve és csúfolódva
egy kicsit megütöm õket
õk sikoltozva vágódnak le az útról
mi viszont döcögünk tovább
hátul egy nõ hányni kezd
egy kisfiú röhög
egy német és egy fekete
magnót cserél mosolyogva
de látom jönnek újabb arcok
nem is annyira fiatalok
õket is megütöm
s az emelkedõrõl
õk is esnek lefelé
rettegve rikoltozva
s nem értem miért is félnek
az örök álom nekik is ajándék
s kaptatunk felfelé
fel a hegy tetejére
és mentõautókat
és rendõrautókat
és tûzoltóautókat
szorítok le
lökök le
a szakadékba
s azok gördülnek lefelé szépen
én meg egyre fiatalabbnak
egyre fiatalabbnak érzem magamat
a friss holtak átadják nekem erejüket
soha még nem voltam ilyen
izgatott és érzékeny
most mindent érzek
és most mindent tudok
ezért hajtok neki a védõkorlátnak
és invitálom hosszú repülésre
kedves utasaimat
az idõ szárnyas buszán
s várom felálló farokkal
hogy belezuhanjunk
a semmi tengerébe
kis lázmérõként
szúrva azt át
egy rövid pillanatra

53.

itt vagy mocsok
most elkaptalak
belenyúltam belsõ ködömbe
látom összerázódtál
te újabb összekötõ
megtört fény
el is illansz mindjárt
vagy nyomtalanul a hátsómon
vagy kitépett nyelvemen
leszel a földbe gázolva
te kis vécépapír-sikoly
mindjárt megfojtalak

54.

emlékvékony
szép arcod
mögött
mi van ?

a zöld folyadékoktól
fortyogó-rezgõ gyárban
az élet
újratermeli magát
tízmilliárd rabszolgával
s ráérõsen készül
a végsõ robbanásra

addig is
csak húzogatja, tologatja
s hosszú rezgés után
az elõkészített pohárba
kicseppenti a gyíkot
a fehér cseppet

a magányba

55.

futok, futok
futok, futok
futok füvön
futok fán
futok autó-
és bob-pályán
futok repülõn
repülõtányéron
futok heverõn
belsõ adásban
futok vetítõn
tört üvegházban
futok fejjel
futok lábbal
futok szemmel
futok szájjal
futok télen
futok nyáron
futok, ugrok
befelé zuhanok
futok-futok
nagyon sietek
hogy idõre
nálad legyek
én vagyok
a szükséges szer
a feloldó szer
a ragasztószer
a nyugtatószer
az ajzó szer
a frissítõ szer
a kábító szer
a két lábon futó
élõ-óvszer
önóvszer
segítõ szer
altatószer
kapjál be és fuss
kapjál be és fuss

56.

végre
együtt vannak
végre
egymásék
õk ketten
csak õk ketten
végre
csak egymást látják
végre
csak egymásnak könnyeznek
végre
csak egymást lélegzik be
végre
csak egymással foglalkoznak
mert mindig is
csak egymásék voltak
s most végre
kikapcsolják
egymás lélegeztetõ-gépét
s maradnak mindörökre
csak egymásék
egymásék csak

57.

amikor már
kiürül az udvar
s kiürül a ház
amikor már égnek
a pocsolyába dobott könyvek
amikor röhögve
felvágod melledet
kirántva dobogó szívedet
s késedet nekiszegezed
amikor már
a pokol is elmenekült
a semmi kirakatából
s kongó ûr
masturbál
a semmi szelét
erõszakolva meg
az erõtlenség
és tanácstalanság
számtanával
akkor lehelj meleget
vagy hányjál vért
kezembe
én majd
a tiédbe
hogy melegedhessünk
nyugodtan örüljünk

58.

meghalt a
szülõföldem

egyesek részvétüket nyilvánítják
adományaikkal
walkmanjükkel
fagyijukkal
használt ruhájukkal
konzervjeikkel
babukkal

meghalt a
szülõföldem
de én is
meghaltam
walkman-t hallgatok
fagyizom
használt ruhát
igazítva viselek
konzervekkel farkasszemet nézek
babot továbbadom

meghalt a
szülõföldem
én is meghaltam
de a gyilkos se
érzi jól magát
walkman-t hallgat
fagyizik
lopott ruhát visel
lopott konzervet árul
babot eszik

meghalt a
szülõföldem
s nincsen
semmi baja

a szúnyogok a hátán
walkman-t hallgatnak
fagyiznak
egymásról a gatyát lehúzzák
s konzervet nyomnak egymás szájába
a babot meg petárdaként
egymás fülébe
szemébe orrába
s legfõképpen
karóként egymás végbelébe
karóba-húzott végbelébe

hadd robbanjon !!!

59.

karcsi ha eszik
mindent megeszik
mind a két fülét
mind a két lábát
mind a két kezét
mind a két karját
eszi a gyomrát
eszi az orrát
eszi a háját
a ferde hátát
karcsi megesz téged
karcsi megesz engem
karcsi megesz minket
felzabálja õket
megeszi a füvet
megeszi a fát
megeszi a kocsit
megeszi a gyárt
megeszi a földet
megeszi a glóbuszt
megeszi a holdat
megeszi az ûrt
s nem marad már más
csak Karcsi a hõs
s lebegve marad
egünk örökre

60.

minden kép
minden ötlet
minden vágy
minden gondolat
elõregyártott a fejben

minden találkozás
minden mosoly
minden megismerés
minden eszmélés
elõrelátott a fejben

az égõ konc
a vége felé
már nem kérdez
és nem keres

elõreégett
és ráér

jól van
s közel

gépnek lenni jó

61.

szép fehér könyvek
fehér fehérebb legfehérebbek
az izzadtsággal, pánikkal, vérrel érlelt
idõ gyûjteményei
az unalom barikádjain
megroskadt könyv-mániákusok
nagy kamikázé harcosok
súgják egymás fülébe hogy
a fehér fehérebb legfehérebb
könyvet keresik
ha nem találják itt
akkor majd jövõre ott
ahol a lövés majd végül eldördül
s amikor majd minden látogató
egy-egy könyvet emelve a halántékához
nem tudja már többé elolvasni
a saját aláírását sem
akkor dördül majd el
a fehér könyv
a fájdalommal fehérre koptatott
idõ gyûjteménye
melyet már nem mer majd
rémületében ellopni senki
senki azt a fehér fehérebb legfehérebb könyvet
melybõl a színes látszatok dzsungele kifakul
s marad mindenkinek önnön naplója
saját halántékához emelve
dördül majd el
a fehér fehérebb legfehérebb
abszolút testre szabott
üres könyv

62.

mindenki meghal
és mindenki helyettesíthetõ

mindenki maga

63.

nézem az arcodat
melyen a vonások
tanácstalanul egymásba gabalyodnak

kegyetlen

kegyetlenül buta

olyan, mint egy káposzta
de a káposzta szép

olyan, mint egy bokor
de a bokor barátságos

a vonalak menekülnének
de nem tudnak

a maszk mögött
egy magányos agy-gépecske
tízpercenként kiveri
és magára szegezi a pisztolyt

a buta arc hallgat
és örökre magába zárja
a semmit
az értelmetlen múlást

káposztás-bokros barátom
neked írom naplómat
neked
a semmi tükrének

64.

ha nincsen hatalmam
a villamoson félrelöknek
fáradt-olajat röhögve a fejemre kennek
fülemet sárhányóval átszúrják
horgász-damillal kifeszítve rángatják

ha viszont hatalmon vagyok
meglepõ módon
fárasztóan méltatnak
és a hátsó fertályt
behunyt szemmel
kínos alapossággal
és félelemkeltõ átszellemültséggel
zománcosra csókolgatják

az átmeneti idõszakok nyugodtak
mert ilyenkor
lehúzom a redõnyt
szlovák detektívzenét hallgatok
és hülyérezavargászom ágyamban
a vonzó Micimackót

65.

kihorgásztam kabátomat
a park tavából
ragacsos babakézzel
lefeküdtem a fûbe
helyette pihenni
energiát adni át
elfáradt barátomnak
mûlégzést vetek be
felfut a hátamon a só
megölömölelem õt
felhúzom fájdalomrúgóját
és berúgom a trafikba
elbújok egy bokorba
halált szimulálok
dominóra gondolok
megkeresem a konyhafuldokló zakót
magamrarejtem és zsebvizsgálatot rendelek el
pici fehér alagutakat találok,
remegõ agydarabokat helyes feliratokkal:
bicikli, pihenés, melegfül, postás, zsírmosoly,
kalapút, gumiasztal, ölfotel, cipõforrás, nadrágkémény,
puhafal, bádogég, mélyég, bádogég, mélyég,
mély ég, mély ég

66.

az egyik magam
fekszik az ágyon
lassan felül
sört bont
majd kivágja az ablakon
az üveget
a szomszéd autójára
a másik magam
ezt rosszallóan nézi
tüntetõen feláll
elintéz 78 dolgot
megold 458 problémát
ír, beszél, mosolyog
csinosságnak filozófiáról beszél
és hogy milyen nagyszerû a bor
de ekkor felkel
a másik énem
elõkotor a vödörbõl
egy iszonyatos csavarhúzót
s a türelmetlenkedõt
csavarjaira szépen szétszedi
a részeket vödörbe teszi
a vödröt fölemeli
s hatalmas lendülettel az ablakból
a szomszéd kocsijára dobja
visszafekszik
és sört bont

67.

két ember ült a parkban
egy asztalnál
egymással szemben
nem volt sakktáblájuk
ezért az ujjaikkal rajzoltak
képzeletbeli vonalakat az asztalra
s mivel figuráik sem voltak
az egyik letépte a másik karját
letette az asztalra
s bekötötte annak a sebét
a másik meg letépte ennek a fülét
az asztalra tette
s leragasztotta a sebét
egy tapasszal
s mivel ez eddig csak két figurát tett ki
a másik ismét megindult
s letépte kollégájának
az ujjait
mindkét fülét
orrát
kitépte haját
s kihúzta fogait
a másik meg ennek
a lábujjait
ajkait
nyelvét
fülét
farkát
s
fárasztó munka volt ez
de érdekes
most már kezdhetnék a játszmát
de mintha eleredne az esõ
s
egyébként is
már ideje lenne hazamenni
s nem is olyan érdekes játék a sakk
fõleg így, hogy
a bábúk aránytalanok
ezért inkább lefekszenek a padra
és pihennek

68.

a társadalom
sötét arcán
ablakot mosok

az ablakokban
magasak és alacsonyak
gazdagok és szegények
öregek és fiatalok
veszekednek és ordítanak
radiátorokat, szekrényeket,
könyveket és gyerekeket
hajigálnak kifelé

mosom az ablakot
az egyre szarosabb ablakot
s az ablakban
magamat látom
mint pattanást
a hülye fejen

pattanok
pattanok el
a fagyott fej
szemgolyóján
s mosom tovább
a vak szemet

69.

szeretem az embereket
simogatni
simogatni
simogatni
cirógatni
szeretem az embereket
simogatás közben
kicsit fejbe verni
fejbe verni
fejbe verni
mert szeretem az embereket
simogatni
a zuhanó betonblokkra
figyelmüket felhívni
közben röhögve fejbe verni
és szeretem az embereket
nézni
nézni
nézni
szolgálatukban
a betonblokkot
fejjel felfogni
közben õket
mégis fejbe verni
fejbe verve simogatni

70.

nyolcemeletes panel tetején
író és olvasó áll
s az író megkérdi
- van valami lényeges
valami igazán fontos
a világon ?
az olvasó hallgat
szomorúan hallgat
végül visszaszól
- szerintem nincs !
és szerinted ?
az író hallgat
nagyon mélyen hallgat
szomorúan hallgat
- szerintem sincs !
válaszolja zokogva
majd egymásra borulva
leugranak
a nyolcadik emeletrõl

71.

üres faluban
üres házban
felálló fasszal
harangozik egy akasztott

üres városban
üres házban
villanyvezetékre húgyoz
egy megfáradt dolgozó

üres hegyen
üres levegõben
üvölt
egy idióta szerzetes

alacsony
alacsonyabb
legalacsonyabb

72.

tudatjuk önnel
hogy mi
többes szám vagyunk
sokan erõsek
okosak megbízhatók
tiszteletreméltók
veszélyesek
behálózók
önt megfigyelõk
önnel együtt
önért dolgozók

én viszont
tudatom önökkel
hogy egyes szám vagyok
egyes szám
egyes egyedül
forró fasszal
a kezemben
gatyában állva
nézem önöket
ideges hangyákat
hogy már mikor másznak le
meleg vakkutyámról
önök
a címek, bizottságok,
intézetek, testületek
biztosítók, zászlók
s nyelik le
az önöket meg sem illetõ
egyes számot

73.

félek kakilni
nem akarok kakilni
belsõmet darabonként
elveszteni
elõször tüdõmet,
majd májamat, belemet
a lyukon kinyomni
vele agyamat, szívemet
a kõre kenni
nézem a néniket
akik mellettem csücsülnek
hatalmas üregjeikkel
tátongnak
tátongva pottyantanak alá
húsokat, cafatokat
karokat, lábakat, szemeket
s sajnálom õket
hogy lyukasak
örökre lyukasak maradnak
de megsimogatom õket
barna hajukat
szomorú szemüket
s veszítek én is egy nagyot
hátul örökre
elõre szegezve
tekintetemet

74.

a tudomány nagy
a tudomány összetett,
a tudomány 34 millió részecskébõl áll
a tudomány 1OOOO órát vár
a tudomány az erdõben bujkál
a tudomány parancsol
a tudomány 94 millió karambol
a tudomány 12 millió buszülés
23 millió kisülés
ha a tudományt meztelenül akarom
a tudomány fázik
kaszárnyából pálinkáért kimászik
a tudomány zöld
fejen termõ traktorföld
a tudomány ugat
titkos verébnyelven mutat
a tudomány könyörög
szeretetért 3 hétig köhög
a tudomány karcsú
hat melle lassú
rajta egy tiszt csücsül
rakétát kilõni készül

75.

ennek a gyönyörû nõnek
van egy kis hibája
olyan szerencsétlen az orra
sírását unalmasan nyomja
és sajnos az a másik
az a férfi is
olyan jóképû
és mégsem sikeres filmszínész
s a gyakori fogmosás ellenére is
büdös a szája
s még annyian
nem lehetnek
ideálisak
tökéletesek
lenyûgözõk
nem lehetnek
manökenek
masiniszták
detektívek
vagy igazgatók
csak valakinek a valakijei
gyermekigazgatók
és képzeletkurvák
és senki
sajnos senki sem
igazán érdekes
vagy tökéletes
habár mindannyian
keressük a csodát
de ez így jobb
ahogyan van
így sokkal jobban
és kézzelfoghatóbban tudjuk
utálni egymást
s maradunk egymásnak
rokonai a csúfságban
s így tudjuk csak igazán
kiszúrni azt
ami mindenkin halálos célpont

szemünk fénye

76.

van egy barátom
aki mindig elõttem fekszik a földön
nappal is éjjel is
s én is le-lefekszem mellé
megpróbálok elaludni
de ha elalszom
azt álmodom
hogy én fekszem õelõtte
s õ a fejével harangozik
és a hátával
és a lábával
és a karjával
s a hangok megrezdítenek
meglendítenek mindent
s remegni kezd a ház
a berohanó gyerekek
a berohanó rendõrök
a berohanó titkárnõk
s mi együtt emelkedünk fel
szállunk fel a magasba
népesítjük be az eget
s lebegünk egymást kezét fogva
s halkan brummogunk
fetrengünk fönn
az égi padlón
örökre álmatlanul
egyetlen harangba
egyetlen mozdulatba
záródva össze

77.

igen
sajnos bekövetkezett
a közúti baleset

négy halott
egy egész család

a feltevések szerint
a hátul ülõ kisfiú
megmerevedett farkát ijedtében,
hogy ez valami betegség jele
megmutatta az elöl ülõ anyjának
mire az apa hátranézve
nekihajtott a fának

vagy a hátul ülõ lány
nem tudta kinyitni
az üdítõs-üveget
és a flaskóval idegesen
fejbe vágta
az autót vezetõ
édesapát

vagy az anya
ivott mérget
mert a vízvezeték-szerelõ
visszautasította
ráncos melleit
s holtan dõlt
a szabályosan kormányzó
férjre

vagy a családapának
lett elege
a befizetendõ számlákból
vásárlásokból
üzletelésekbõl
titkárnõkbõl
s rohant neki
vadul röhögve
száznyolcvannal
a közeledõ
kamionnak

78.

a konyhában áll
meztelenül bokszkesztyûvel
s néz maga elé
nézi az ûrt
az étert
a semmit

ez itt a világ
látom már mi is a világ
vagy mi is a világ egy része
mert a világ egy része én vagyok
tulajdonképpen a világ is én vagyok
de itt elõttem
most nincsen semmi
az ég világon semmi
ezért megütöm
megütöm és kiütöm
habár a semmi erõs
erõsebb mindennél

majd erõsen ütni kezdi
bokszol a levegõvel
belegabalyodik és beleragad
izzad a szorítástól
izzad és csap
utolsó erejével is
alulról, oldalról
felülrõl, alulról
végül holtfáradtan
lihegve csapódik
a konyhafalhoz
s míg várja az utolsó menetet
a mindent eldöntõt
a semmi aláírást kér tõle
õ meg udvariasan odakarcolja

meg fogsz halni

79.

tisztelt bácsik és nénik
önök okosak kimértek
bölcsek átgondoltak
távolbalátók és igencsak megértõk
én meg csak
egy kis önkéntes orvos vagyok
van egy trükköm
amellyel kilépek az idõbõl
és jól érzem magam
mindaddig amíg
okoskodó bácsikákat és nénikéket
nem látok okosnak és kimértnek
bölcsnek átgondoltnak
távolbalátónak megértõnek tûnni
mert abban a pillanatban
elõveszem alsó távcsövemet
és vérnyomásmérõ sikolyomat
felkészítem belsõ szirupomat
s miután megvizsgáltam a beteget
feszült injekciómmal
elõrebökök
és õrült Micimackóként
tekerek befelé
majd sietek lelkiismeretesen
a következõ betegemhez
hisz annyi van
hogy alig gyõzöm

80.

dobolok a gerincemen
sikolyt lövök ki a fülemen
meredekre fújom az eget
zongorává szerelem a testemet

dobolok a gerincemen
arcom a kártyalapom
sikolyommal ablakot betörök
üstökösön üvöltök

dobolok a gerincemen
fûrész hegedül a fejemen
beleimen gitározok
gerincemen dobolok
gerincemen dobolok
gerincemen dobolok
szállnak ki a sikolyok
szállnak ki a sikolyok

81.

fekszik a kádban
harcsa zakóban
csodálkozik
mennyien sietnek
idegesen ide-oda-amoda
mûzakókban
mûproblémákkal
mûmosolyokkal
mûpályákon
õ itt fekszik
saját kádjában-holtágában
termálhalként
melynek kopoltyúját cigarettaparázs süti
mint ahogyan valaha sütötte
az ütés vagy a csók
horgászújságot olvas
most szezon elõtt
az emberek éppen
most kapnak szívrohamot
a szárazon
vagy éppenséggel nyernek
a folyómeder mélyén egy üdülést
"Dolgozz vagy meghalsz!!!"
ordítja rá hatszáz mongol tévébemondó
az úszó fürdõszobában
õ meg lök még egy keveset
a sérületlenül elcsalt csaliból
a gázbojler már majdnem robban
meg akarja csókolni
végre forrón
az új botok, új csalik
cikket olvassa
miközben csönget a postás, a rendõr
a tûzoltó, a házmester
a takarítónõ, az ingatlanközvetítõ
a közvélemény-kutató, a sírásó
mindenki ordít, idegesen ordít és mutogat
a sírásó meg akarja csókolni
megint meg akarja csókolni
nem nyit ajtót
látja az újságban
fiatalok horgásznak
nevetnek s jó új botjaik vannak
kiránduló autóikkal perzselik fel az utat
a szíveik helyett
az öreg harcsa nem vén harcsa
bojlerszeretõ masiniszta meg
iszapos kádjában
szõke fröccsöt-fröccsent
szomszédja gesztikulációján csodálkozva
a csapot megnyitja
pipáját félrerakja
a ciánt megcsókolja
lassan tüdõre szívja
s az agy végsõ homályában
utolsó álmában
autóját begyújtja
hatalmas menekülésben
üldözött rohanásban
autóját a hídról lehajtja
korlátjait kiszakítja
lent a kádban
hasát az égnek emelve
továbbúszva

82.

tanulj meg lélegezni
tanulj meg felállni
tanulj meg állni
kezedet felemelni
próbálj meg nézni
fotelként ülni
tanulj meg megfagyni
hajó alatt végigcsúszni
tanulj meg kõvel
a fejed helyén
a hegyrõl legördülni
tanulj meg meghalni
fejedet meggyújtani

ég a fejem
ég el a fejem
elég a fejem
elég
ég el
égj velem
ég velem

83.

köpj a tenyerembe
hogy megérintsem kis tüdõdet
köpj nagyot
hogy melegítsem ólomtokodat
köpj, köpj
hogy simogassam hûlõ tömlõdet

köpj a tenyerembe
hogy lecsukhassam üres szemedet

84.

itt a vég
fáradt vagy
és üres
itt a vég
tettél amit tettél
de minek
itt a vég
tulajdonképpen
nem tudsz semmit
itt a vég
tulajdonképpen
sohasem tudtál semmit
itt a vég
sohasem fogsz
megtudni semmit
itt a vég
mert nincs semmi
nincs semmi
amit a világtól kapva
megtarthatnál

85.

itt hagyom a lavórt
itt hagyom a gumihattyút
itt hagyom összekötözött kenyeremet
itt hagyom a világító kabátomat
itt hagyom a beszakadt háztetõt
itt hagyom gyomorgyáramat
itt hagyom belsõ esõmet
a rajta elinduló csónakot
itt hagyok mindent
itt hagyok mindent
mert könnyebb vagyok
mert könnyebb vagyok
könnyebb vagyok
könnyebb vagyok

86.

szar a
faszra
tavaszra