Az apokalipszis trubadúrja

Húsz esztendeje, hogy átlépte délről a határt, maga mögé dobva a Milosevics-féle őrületet és a vukovári csatába szóló meghívót, hogy aztán az újjászervezett Tudósok élén harsányan belereccsenjen a magyar undergroundba.

A zene azonban művészetének csupán egyik megnyilvánulása, vérbeli huszonegyedik századi polihisztorként az őt feszítő krea tív őrület és dadaista abszurd csak úgy tódul kifelé a különböző csatornákon, hogy aztán mindennapi valóságunktól terhelt festményekben, regényekben, dalokban vagy albérletperformance-okban öltsön alakot. De bármerre is menekül, bármennyire is szabadulna, drMáriás kénytelen beismerni, az élet számára élhetetlen Milosevics nélkül.

Mikor a kilencvenes években belebotlottam, épp a Fiatal Művészek Klubjában borzolta a kedélyeket, elválaszthatatlannak tűnő társánál, Bada Dadánál azonban elakadt a tű a lemezjátszón, totálisan belegabalyodott a maga infantilis ordenáré obszcenitásába. Léptem is tovább. Legközelebb évekkel később próbálkoztam, Dada akkorra levált róla, és egy húgyszagú, málló vakolatú pinceklubban akkorát fújt, hogy azt hittem, mindkettőnknek beszakad a feje. A Tudósok ekkoriban mozdult el a mindenáron meghökkenteni akarásból a zeneileg is értelmezhető szonikus gesztusokig, ekkor kezdte drMáriás a maga utánozhatatlan verbális attakját dzsesszes, punkos, rockos köntösben tálalni. E nyitással aztán a világ is kinyílt előtte, társaival az elmúlt tíz-egynéhány évben New Yorktól Londonon és Berlinen át egészen Moszkváig hirdethette a zsigeri zenetudomány igéjét.

Persze abban a vajdasági közegben, ahonnan ő jön, ez az abszurdban tobzódó, radikálisan ironikus és romantikusan önironikus polihisztor kifejezésmód sokkalta jellemzőbb, életszerűbb, közérthetőbb. Talán ez az oka, hogy miért nem fogadta be őt igazán a mai napig a főváros kanonizált undergroundja. Ahogy évekkel ezelőtt panaszolta: „Bár ugyanazt a grammatikai nyelvet beszéljük, zeneileg, felfogásban, temperamentumban egészen más világból jövünk. Ahol a közvetlen impulzusok, a zsigeri érzések, a kísérletező kedv, az invenció, a több művészeti ágban való párhuzamos gondolkodás és megnyilatkozás alapvető, velünk született kalandvágyat jelentett.”

dr. Máriás csínyre éhes gyerekkora óta voltaképpen mindenben az ősrobbanást keresi. Ahogy ő mondaná, a „mindent elsöprő, semmilyen gátat nem ismerő állati szent energia vegytiszta formáját”. Amikor elszakad minden ér és pillér, korábban nem tapasztalt univerzumok tárulnak fel előtte, melyek akkora örömöt és kielégülést hoznak számára, hogy utána átmenetileg visszatérhessen oda, ahová amúgy tartozik.

Ezért is hozta létre 1986-ban, alig húszévesen, a szerbektől és lángoktól ölelt újvidéki magyar kolóniában a maga dadaista internacionalista szabadcsapatát. Összetrombitálta a környék legfurcsább szerb és magyar figuráit, a dzsúdóbajnok dobost, a festőművész basszusgitárost, a panelszobájában fából és bádogokból űrhajót eszkábáló gitárost és a mindent felülíró Badát, hogy a Május 1. Galériára keresztelt pincéből együtt ordítsanak bele a nagyvilágba. Belecsaptak abba az ösztönösmuzsikálásba, amelynek első öt évéről nem maradt fenn dokumentum, így kizárólag az idővel szektorhibára hajlamos memóriákra hagyatkozhatunk: abban egy indulatos hendrixes élményvilág ötvöződött John Coltrane kortárs zenéjével, a Kraftwerkminimál elektronikájával és az Ornette Coleman-féle free dzsesszel. De akárhogy is volt, ez a kollektív őrület kellőképp ellenállóbbá tette őket az egyre démonibbá váló környezettel szemben. Folytonosan érezték ugyanis, hogy vészesen fogy körülöttük minden: pénz, kaja, benzin, levegő.

Aztán eljött 1991. október elseje, annak is a szürkülete, amikor a belgrádi zeneakadémián utolsó éves dr-Máriás szobájában váratlanul megcsörrent a telefon. Épp fürdőköpenyben pipázgatott jólesőket kedvenc foteljában, miközben Hamvas 33 eszszéjének valamelyikét olvasgatta és Miles Davis koncertjét hallgatta a tévében paralel, amikor a vonal túlsó végén megszólalt édesanyja reszkető hangja. Hogy jöttek, alá kellett írnia, rászegezték a fegyvert, azt mondták, addig nem mennek el, amíg át nem veszi a behívót. Tudta, nincs mese, nagyjából egyetlen éjszakája maradt arra, hogy végérvényesen lelépjen az országból.

A szerencse mellé szegődött: még mielőtt a szerb határőr a nevéhez ért volna a behívottak listáját pásztázva, társa elhívta valamiért. A határ innenső oldalán a szabadság szele járta át, tíz centivel az aszfalt fölött száguldott tovább Budapest felé. Hogy aztán az elkövetkező napokban különböző baráti lakások parkettáján aludva tapasztalja meg, milyen érzés hontalan hajléktalannak lenni.

Álmok, vágyak és a szüntelen elkeseredettség között libikókázva próbálta túlélni a mindennapokat. Ő, aki mindenben csak azt kereste, aminek semmi köze a mindennapokhoz. A leginkább angolnyelv-tudását sikerült kamatoztatnia, ki tudja,mamár,milyen szálakon, de előbb a Fehér Házba hívták sztárpolitikusok EU-konform kupálásához, aztán az egyik legnevesebb budapesti ügyvédi iroda kérte fel ugyanerre. Számára teljességgel ufószerű világba tévedt, de legalább volt miből finanszíroznia, amikor albérletről albérletre menekült az időközben népesedő családjával. S miközben – szavait idézve – „magányos, őrült életek örvényébe került kényszerpszichiáterként”, a művészet jelentette számára az egyetlen menedéket. Festeni, írni, zenélni, minden mennyiségben! S ilyenkor megint úgy érezte, lehet még jó az élet.

A Tudósokra egy egész ország csodálkozott rá, amikor 1993 decemberében, a szilveszteri tévéműsorban leadták az Apa kocsit hajt című számukra készült csirkés-csajos-kartonpapíros videoklipet. Tízezreket ragadott torkon a belőle áradó „gyermeki kedvességű őrület”.

Csak épp a nevüket felejtették el kiírni és bemondani. Így lettek országosan ismertek, miközben alig páran tudták, hogy valójában kik is ők.

drMáriásra azóta sem mosolygott ekkora intenzitással a szerencse. Pedig nagyon szerette volna. Mint önironikusan odavetette: társaival szüntelen próbálta az égről lerugdosni az isteneket. Egyrészt hogy valamiképpen hozzájuk férjenek, másrészt hogy pillanatokra a helyükre üljenek.

Viszont negyvenöt éves korára képben, hangban, szövegben, anekdotában és városi legendában oly egyedi, gazdag és változatos életművet tett le az asztalra, amit generációjában meglehetősen kevesen. Mondhatni, feltétlen süvegelendő. Még akkor is, ha tele van abszurd felhanggal, provokatívan radikális fintorokkal. Néha olyan, mintha a halál kamionja gázolna át rajtunk. De közben folyamatosan nevet és nevettet.

Egyre hangosabban és egyre keserűbben.

És ott feszül benne az a különös, számomra szimpatikus kettősség: míg alapértékeit tekintve hagyománykövető, gesztusaival folytonosan felrúgja azt.

Ahogy vajdasági barátja, az Európa-hírű Boris Kovacs találóan megjegyezte: drMáriás az apokalipszis igazi trubadúrja.

Legyünk inkább Svejkek!
Tudósok-fesztivál az A38-on

Adj egy kis tempót! – mondja drMáriás,azaz Máriás Béla, az idén 25 éves dzsesszpunk együttes, a Tudósok frontembere Jeli Gergely dobosnak. Az egész este tempósan telik amúgy: a soundcheck után kiállítás nyílik a legújabb drMáriás-művekből a hajó galériájában, a Szörnyű kedvenceim című tárlaton például Tőkés Lászlót látjuk René Magritte műtermében, Schmitt Pált Dubuffet-ében, Biszku Bélát Van Goghéban, de csodálhatunk Rousseau modorában kelt Gyurcsány-portrét is. drMáriás új, Nem élhetek Milosevic nélkül című önéletrajzi jellegű Tudósok-regényének bemutatója után rövid performance kezdődik, tiszteletadás az elhunyt Bada Dadának és Juszufnak, majd Gaya Arutyunjan és testvére, Karen lép színpadra, végül pedig a mostani Tudósok-felállás mutatja be a legújabb, Bocs, megölhetlek? című lemez anyagát. Az egyik szünetben sikerül elkapnunk a lila inget, barna zakót és barna mintás nyakkendőt, fekete öltönynadrágot és obligát szemüveget viselő drMáriást. Kiköpött Tudós.

Huszonöt éves a zenekar, az imént jelent meg a tizenharmadik lemez, a Bocs, megölhetlek? Készült számvetés, korszakfelosztás?

A körülmények diktálták, hogy korszakok legyenek a Tudósok zenekar életében. Az első időszak azzal kezdődött, hogy 1986-ban leszereltem a Jugoszláv Néphadsereg kötelékéből, s bár azelőtt valamennyire még optimista, naiv ember voltam, azután már kevésbé. A kortárs rock-, illetve dzsesszzenéket hallgatva arra az elhatározásra jutottam, hogy egy olyan radikális, eddig nem látott formációt kell létrehoznom, amely megpróbál választ adni arra a nagyon durva és nagyon furcsa világra, amiben éltünk. Ez az első periódus 1986-tól 1991-ig tartott újvidéki művészekkel, ahol sosem a zenei tudás vagy egyfajta stiláris elkötelezettség volt a meghatározó, hanem az egyéniség. Öt nagyon súlyos figurát hoztam össze. 1991-ben átkényszerültem Magyarországra, ahová egyszerűen azért jöttem, hogy ne kelljen másokat gyilkolnom. Magyarország barátságos és közeli, új hazának tűnt, s úgy reméltem, ha a háború befejeződik, visszaköltözhetek.

Végül azonban itt maradt.

Igen, ’92-ben már itt alakítottam újra a zenekart új emberekkel, az alapfelállás tagjai ugyanis nem tudtak felutazni, mert le volt zárva a határ. Így Dóra Attila és Walter Hollinetz szaxofonistákkal kezdtem dolgozni, majd a trió Kovács Bence gitárossal és más zenészekkel bővült. 1992 nyarán Budapestre költözött Bada Dada is, így az egyik alapító taggal, régi harcostárssal új értelmezést kapott a zenekar. Mindez a ’96-os Szigeten adott koncertünkig tartott, amikor viszont Bada teljesen kezelhetetlenné, kiszámíthatatlanná vált. Ekkor ismét új felállásban folytattuk, s megnyílt előttünk a Nyugat, új kontextusba került a zenekar. Komoly koncerttermekben éppúgy játszottunk, mint foglalt házakban vagy szakszervezeti tüntetéseken. Magyarországon ekkoriban viszonylag kevés koncertet adtunk. Most megint újrafogalmazta magát a Tudósok zenekar, s itthon szeretne minél többet játszani, azért is, mert szerintem fontos tradíciót képvisel. Hiszen a mai magyar undergroundban kevés olyan szereplő van, aki hű módon vinné tovább az egykori habitust, szellemet, szabadságot és személyes hangvételt. A Tudósok a mai napig a Bizottság és más hasonló eklektikus zenekarok hangvételét és kreatív hozzáállását hozza a maga módján.

A festés, a zene és az írás milyen balanszban van önnél? Írónak zenész, zenésznek író?

Sajnos, igen. De azt gondolom, akkora ajándék, hogy egyszer ebben, máskor abban, megint máskor amabban a műfajban nyilvánulhatok meg, hogy egyszerűen nem tudok erről lemondani. Ha csak az egyiket kellene kihasítani magamból, belehalnék. Egyébként meg az ember: egy. Ugyanarról a tőről fakad minden. Annyira különböző világok ezek, hogy senkit sem kellene arra sarkallni, hogy csak az egyikre szorítkozzon. Ahogy feLugossy Laca mondja: éljen a világűr és táguljon!

Hogy kerül Szanyi Tibor Basquiat műtermébe? Hát Orbán Viktor Jackson Pollockéba?

A kiállítás darabjain szereplő politikusokat nem érzelmi szinten kezelem, hanem arcvonásaikat, karakterüket, habitusukat korlenyomatként, ornamentumként, az idő jeleként, a hely szellemének megnyilvánulásaként. Engem az izgat, hogy pszichoszociális értelemben véve ők a divatdiktátorai egy-egy kornak, hiszen őbennük látjuk, akár egy kifutón, az adott korszak jellemzőit, vágyaink és álmaink megtestesítőit. S azért ágyaztam őket művészettörténeti kontextusba, mivel mi itt, Kelet-Európában nem tudunk felzárkózni, bekapcsolódni a nyugati művészettörténetbe. Végre a mi kelet-európai politikusaink, rocksztárjaink vagy szentjeink is berepültek a nyugat-európai és amerikai műtermekbe, s ott képviselnek minket, nemcsak a brüsszeli padsorokban megtűrt büdössajtokként. Vajon Andy Warhol miért csak Maóról vagy Marilynről festett portrét, s Boross Péterről pedig nem? Nos, én pótoltam ezt a hiányt.

Nem tudott nem feltűnni, hogy Kádárról két portrét is kiállított: egyszer egy ateista, egyszer pedig egy hívő műtermében látjuk őt...

Kádár nemcsak mint politikus volt fontos, hanem egyfajta celebként is, így engem a korunkra kifejtett hatása érdekel. Ennek a kornak a nyomait ma is magunkon viseljük. Hogy én menynyire, az kérdés, de a közösség, amelyben élünk, alapvetően kádári mentalitással van dizájnolva.

Ez mit jelent?

Azt, hogy az emberek az újonnan megtalált hőseikben is egyfajta posztkádári ideált próbálnak megteremteni. Ma egy amerikanizált vagy európaizált Kádárt képzel az ember mostani vagy jövőbeni vezetőjének. Szerintem ma a művésznek közgyógyászati szerepe is van. Én ezúton próbálom feldolgozhatóvá tenni azokat a traumákat, amelyek nyomasztanak minket. A Szörnyű kedvenceim sorozat egyszerre próbálja meg feldolgozhatóvá tenni Gömböst, Rákosit, Kádárt és mondjuk Deutsch Tamást, azt sugallva, hogy ebben a halálra polarizált közéletben legyünk inkább Svejkek, akik egyfajta örömmel, bájjal, távolságtartással, vagyis egyfajta „rezervával” viszonyulnak hozzájuk. Szerintem ez a hozzáállás sokat tud tenni azért, hogy ne bomoljon fel annyi család, ne szűnjenek meg barátságok, s ne menjen tönkre az egész ország a gyűlölet jegyében.

Csider István Zoltán (NOL)

A38 Hajó, Április 23, 19,00

25 éves a Tudósok! – jubileumi összművészeti fesztivál koncertekkel, kiállítással, könyv-, lemez- és filmbemutatóval

Hatalmas összművészeti ünnep, a negyed évszázados jubileumát ülő Tudósok mindenkori tagjaival, barátaival és sok-sok vendéggel. Minden idők egyik legformabontóbb kelet-európai zenekara, a hazai alternatív zene egyik legeredetibb és legavantgárdabb formációja, a dada-performansztól a free-jazz-en át a trash-funkig oly sok stílusban maradandót alkotó, máig besorolhatatlan együttes ad ízelítőt a múltról és jelenről.  

A kiállításra a belépés ingyenes, a koncertre és vetítésre a belépő 1000Ft, amelyhez ajándék Tudósok-CD jár.

A Tudósok
Az 1986-ban Újvidéken drMáriás által, magyar és szerb festőkből alapított formáció kezdeti szakaszára a punk, a jazz, az improvizáció, a költészet, s mindezek kölcsönös átjárása volt jellemző, hangvételükre pedig a harsány alanyi költészet és zene mellett a jugoszláv polgárháború előérzete nyomta rá a bélyegét. Ebben a felállásban Bada Dada énekelt és szavalt, Miroslav Šilić basszusgitározott, Zoran Pantelić dobolt, valamint drMáriás játszott töröksípon, isztriai klarinéton és harsonán.
drMáriás ’91-ben elhagyni kényszerült hazáját a jugoszláviai háború miatt, s Budapestre költözött, ahol újra alakította a zenekart szentendrei, budapesti és bécsi zenészekkel (Kovács Benedek gitár, Dóra Attila szaxofon, Walter Hollinetz szaxofon), majd ’92-ben Bada Dada is csatlakozott a formációhoz. Számtalan zenei- és performansz fesztiválon, klubban, kiállítás megnyitón léptek fel, hol teljes zenekarral, hol pedig kettesben.
1996-ban Bada visszaköltözött Újvidékre, a zenekar viszont Pesten folytatta tevékenységét, immár a jazz-punk és az avatgárd rock vizeire evezve, s hamarosan számos külföldi helyszínen léptek fel Ljubljanától Amszterdamon át New York-ig. Ebben a felállásban Kovács Benedek gitározott, Bartha Krisztián dobolt, Dezső Tóni szaxofonozott és drMáriás énekelt, valamint trombitán és alt-szaxofonon játszott. 
Az együttes mai felállása 2003-ban alakult ki, a frontember mellé csatlakozott Endrei Dávid basszusgitáros és Jeli Gergely dobos. Számos angol, holland, olasz, orosz, osztrák, svájci, francia, szlovén és egyéb turné kötődik ehhez a felálláshoz, több száz fesztivál- és klubfellépés.

19:00h Az est drMáriás legújabb festményeiből rendezett kiállítással indít az A38 Kiállítóhelyen. A Szörnyű kedvenceim című opus darabjaiban számos neves festő stílusában jelennek meg a híres, vagy hírhedt kelet-európai politikusok. Így látható lesz többek között a Szanyi Tibor Jean-Michel Basquiat műtermében, Tőkés László René Magritte műtermében, Pállfy István Francis Bacon műtermében és számos más festménye.  A kiállítást Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója nyitja meg.
Ugyanitt kerül bemutatásra drMáriás Nem élhetek Milošević nélkül című, a Tudósok történetét elmondó önéletrajzi regénye is, amely a Noran kiadó gondozásában jelenik meg. A kötetet feLugossy László mutatja be.

20:00 órától Tudósok klipeket láthatnak majd az érdeklődők a Hajó koncerttermében Lengyel Zsolt legendás Apa kocsit hajt című filmjétől Kondor Lajos Dávid Ibolya for President című alkotásáig.

20:15-kor lép színpadra az Őstudósok formáció, amely felidézi a Tudósok korai szakaszának a világát. Fellép a zenekar akkori felállásából a kiváló basszusgitáros, Miroslav Šilić, valamint drMáriás, emellett a AE Bizottság együttes legendás énekese, feLugossy László ad elő egy Bada-hommáge-t, valamint a fiatal zenészgeneráció egyik legkiválóbbja, Pándi Balázs dobol majd.

20:45-kor a neves moszkvai Deti Picasso együttes két oszlopos tagja, Gaya Arutyunjan énekesnő és testvére, a gitáros-zeneszerző Karen Arutyunjan adnak elő egy, a Tudósokkal való moszkvai találkozásuk által ihletett darabot.

21:00-kor lép színpadra a Tudósok mai formációja (Endrei Dávid basszusgitár, Jeli Gergfely dob, drMáriás ének, trombita, harsona, szaxofon), s tartja meg legújabb Bocs, megölhetlek? című lemezének bemutatókoncertjét. A tizennégy vadonatúj szerzeményből álló korong felvételeit és elektronikus vetületüket Kondor Péter Párizsnak, a zenekar háttérmesterének köszönhetik. Az új számok között a jazz-punk friss ékes darabjait hallhatjuk az összetéveszthetetlenül őrült és eredeti Tudósok-szövegekkel, valamint kirobbanó funkkal, drum’n’bass-el és rock-elemekkel ötvözve.

22:00 Mi a tudomány? – session. Az est zenei részének záró felvonásában a Tudósok valamennyi egykori tagjának és barátaiknak a részvételével kollektív örömzenélésre kerül sor, ahol az egykori Bizottság-tag efZámbótól a Brains Colombójáig és Jimbo-jáig, Miroslav Šilić-től Kovács Benedeken, Bartha Krisztiánon, Rozsonits Tamáson, Dezső Tónin, Dóra Attilán át Walter Hollinetz-ig együtt játszik majd a sok Tudós.

23:00 Kelet-európai zombi. Az est filmpremierrel zárul a Hajó VIP-bárjában, ahol bemutatásra kerül Czabán György filmrendező a zenekarról készített filmje, amelyben frissen forgatott anyagokból és archív-felvételekből áll össze a zenekar történetét elmondó mozi, amelyben megszólal többek között Boris Kovac újvidéki zenész és zeneszerző, akinek a stúdiójában a Tudósok legelső hangfelvételüket készítették, valamint Koja, a legendás belgrádi Disciplin A Kitchme együttes frontembere, akivel a Tudósok Belgrádban és Budapesten is együtt játszottak.

-.-

drMáriás: Szabadkőműves szex című legújabb regénye a Könyvfesztiválra jelenik meg a Noran 2004 Kiadó gondozásában.

A kötet rendhagyó bemutatója április 24-én 18,30-kor veszi kezdetét a Millenáris Padlásán (Lázár Ervin terem).
Közreműködnek:
Ladik Katalin, Szombathy Bálint, Benedek Szabolcs, Jeli Gergely, Siska Viktória és a szerző.
(A szerző kötetét 25-én 16 és 17 óra között a 20-as standnál dedikálja a Könyvfesztiválon.)

A szerző sokrétű, sodró, izgalmas és félelmetes regénye megannyi módon értelmezhető, de az irodalmi aktualitásoknál maradva leginkább Dan Brown Az elveszett jelkép című thriller-regénye paródiájanak tűnik, hiszen története a Capitolium csillogó termei, hatalmas limuzinok, dörzsölt politikusok és misztikus professzorok helyett egy hajléktalan megvilágosodásáról szól.
A főhős egy zivataros temetésen tévedésből beesik a sírgödörbe, elföldelik, majd miután kijáratot ás onnan magának belőle, berendezi és belakja mint szeretett új otthonát, aztán nappalait kilátástalan munkavállalóként a legkülönbözőbb torz véglényekkel küzdve pénz és élelem reményében tölti, nem egyszer szexrabszolgaként, miközben éjszakáin fokozatosan megnyílik előtte egy titokzatos világ, a kőcsiszoló holtak birodalma, akik különböző próbatételekkel próbálnak a jövevénytől megszabadulni, s míg próbálkozásaik rendre sikertelenek, hősünk rádöbben élete értelmére, valahol félúton egy romkápolna és egy hotelszoba között.
Persze, ez a páratlanul izgalmas történet nem csak ezen a módon értelmezhető, hiszen a szöveg igazából egy nagyívű szellemi utazást ír le, amelyen a számos meghalás és feltámadás során Dosztojevszkij, Tar vagy Bukowski figuráira emlékeztető főhős végül ebben a húsba maróan kelet-európai miliőben megtalálja kiútját. Mert Máriás ezúttal egy olyan pszicho-kriminek vagy pornóregénynek álcázott üdvtörténetet írt meg, ami szellemes párbeszédeivel szórakoztat, miközben mély lelki világával a lét legszélére sodródott, teljesen kiszolgáltatott ember vívódását írja meg, amely nem egy krimitörténet színes színfalai között zajlik, s  nem gondtalan happy end-el végződik, hanem valósan groteszk világunkban játszódik, ahonétt egyetlen kivezető útként az ég meghódítását mutatja fel.

A K.Petrys Ház szeretettel meghívja Március 30-án, kedden 20 órára, drMáriás ZÁMBÓ JIMMY KAZIMIR MALEVICS MŰTERMÉBEN című kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja Szombathy Bálint. A megnyitót követően a Tudósok Közgyógyellátó Kamarazenekar ad alkalmi koncertet.
-.-

Tudósok koncertek

A Tudósok /Dávid Ibolya titkos élete/ című lemezének bemutatókoncertje
2009 április 6, 20,00 A38 Hajó

A több, mint húsz éves fennállása során megannyi neves fesztiválszerepléséről, kitűnő lemezéről, páratlan humoráról, mellbevágó zenéjéről és számos botrányáról elhíresült Tudósok együttes április 6-án legújabb lemezét mutatja be az A38 Hajón.

A /Dávid Ibolya titkos élete című/ opus, talán mondanunk sem kell, arról az őrületről szól, amelyben élünk. Mert mi is aktuálisabb és egyszerre történelmi vonatkozásban is jellemzőbb az utóbbi húsz év rendszerváltozására, mint a színjátékok színjátéka, az alkuk alkuja, akár egy szédítő keserédes vigjátékban.

A Tudósok címadó szerzeménye olyan, mintha Bokros Lajos énekelne szerelmes dalt Dávid Ibolyának, akár Rómeó Júliának, kitartóan ismételgetve, hogy: Dávid Ibolya for president. És nincs is ebben semmi sértő, hiszen a szerelem, akár banálisnak is tűnik olykor kívülről, belülről akkor is a legszebb a világon. A többi dal is megannyi vidám témát dolgoz fel úgy, hogy az anyag összességében éppen olyan, mintha a South Park magyar megfelelőinek operettjét hallanánk.

Az album nemcsak szövegi, hanem zenei tartalmában is igazi kuriózum, hiszen teljesen új oldaláról mutatja be a legendás zenekart. A fennállása során a legkülönbözőbb stílusokhoz közelítő formáció ezúttal az elektronika vizeire evezett, s nem akárhogyan. Miközben szövegeikben megmaradt ugyanaz a harsány humor, frissesség, abszurd és markáns erő, amely eddig is a védjegyük volt, most drMáriás elképesztő trombita- és szaxofonjátéka, valamint a Brains-ből is ismert Jeli Gergely és Endrei Dávis alkotta dob-basszus kiváló ritmusszekciója mellett az új tag, Párizs finom elektronikája egészíti ki a hangképüket úgy, mintha az eddigi felállásba valamelyik Kraftwerk-tag lépett volna be: sodró és húzós ritmusképletek, legömbölyített és nagyon-nagyon élvezhető basszusgazdag hangzás lett a fő jellemzőjük.

Nem véletlen, hogy a lemezbemutatóval egyidőben drMáriás Válassz! című kiállítása - amelyen napjaink neves politikusait örökítette meg - a K. Petrys Galériában látható.

„A művész megfogalmazása szerint ezt a zilált állapotot igyekszik érzékeltetni a Gyurcsány Ferencet, mint Leonardo da Vincit ábrázoló festmény, ahol a meghökkentő színösszeállításban a kísérletező kedvű miniszterelnök néz a látogatóra, vagy a Jézus Krisztusként ránk tekintő Orbán Viktor, aki az eltökélt hit megszemélyesítője sajátos megközelítésben. Bokros Lajos pedig a görög mitológiából ismert Poszeidónként, mint a tengerek királya harcol a vérünkre szomjazó BUX-indexek piranháival a válság zátonyai között.
de ugyancsak figyelemre méltó kép a húsvéti tojást festegető Demszky Gábor, aki ezzel a képzőművészeti tevékenységgel a megbékélés, összefogás szándékát szimbolizálja, amíg az Erdély lankái felett sólyomként repkedő köztársasági elnök szárnyait a magyar-román megbékélés érdekében suhogtatja.” MTI

A Tudósok számok itt hallhatók: http://www.myspace.com/tudosok

A K. Petrys Ház galéria honlapja: http://www.petrys.hu/

A Playground Records kiadó honalpja: http://www.playgroundrecords.hu/

További információ: 70 22 11 976

 

TérErő

 

drMáriás a Lipótról

A Tébolyda történetét egy kezelt szemszögéből egyetlen mondatban elmondó regény, a Lipót, különös bemutatója lesz
október 24-én, szerdán 19 órakor
az Alexandra Könyvesház Pódiumán (Panoráma Terem)
ahol Kőrössi P. József beszélget drMáriással a Lipót c. regény szerzőjével.

Az eseményen bemutatásra kerül majd az a különös videófelvétel is, amely a hangoskönyvekhez hasonló módon a regény élő szöveges előadását tartlamazza, ezúttal képpel is, amelyen a szerző fejből mondja el egy órás monológban kötetének rövidített, rögtönzött változatát a Tébolyda egy kezeltjét személyesítve meg, mely felvétel remélhetőleg még az idén megjelenik DVD formátumban is a nagy érdeklődésre való tekintettel.

"A formabontó, váratlan szófordulatokkal örvénylő, tébolyult regény mindenképpen felkavar. Olvasása közben olyanná válhatunk mint a lövészárokban srapnertűzbe került, lőporfütöt először szagoló baka, aki elveszítve idegei felett az uralmat egyszerre sír és nevet, tehetetlenül várva sorsa beteljesedését. drMáriás hőse emlékeztet is Svejkre, a derék katonára, aki az őrültség és a józan praktikum határvonalán imbolyogva volt képes túlélni a Közép-keleteurópai lét tornyosuló akadályait."

 

Démonkrázia - Benedek Szabolcs írása drMáriás Lipót c. regényéről
(Élet ÉS Irodalom, LI. évfolyam, 41. szám, 2007. október 12.)

 

drMáriás a Wikipédiában
drMáriás életrajzát, főbb műveit és sajtómegjeleneseit már nem csak a www.drmarias.hu oldalon, de a Wikipédiában is megtalálható a "drMáriás" szócikk alatt.

 

megjelent drMáriás lipót c. regénye

 

Akár az első kórház-privatizációs regénynek is nevezhetnénk e kötetet, ha nem lenne annál sokkalta több, hiszen húsbamaróan aktuális és egyszerre örök érvényű látleletet ad arról a bolondházról, amelyben élünk. A szerző a Tébolyda magánosítását és jövőjét írja le egyetlen hatalmas szusszban lakói, a betegek - pontosabban egy beteg - szemszögéből.
Szürreális pillanatok keverednek naturalista részletekkel, álomszerű betétekkel, ahogy a „főhős”, Balabál egy szuszra elbeszéli a kórház teljes kiürülését és széthullását. A történet különös nézőpontjai, a szilánkos emléktöredékek, a szabad asszociációs ámokfutás, a váratlan képzettársítások meggyőző erővel mutatják be egy zárt, minden különösségével együtt otthonos világ darabokra hullását, hogy a végén már nem is igen tudjuk, hol ér véget az elmegyógyintézet és hol kezdődik a tébolyult világ.

 

megjelent drMáriás képzőművészeti albuma

A kiállításmegnyitó alkalmával kerül bemutatásra a K. Petrys Házban Szombathy Bálint: drMáriás képzőművészete című reprezentatív album, melyben Szombathy tanulmánya értelmezi, valamint mintegy 150 színes reprodukció mutatja be drMáriás képzőművészeti tevékenységét a kezdetektől napjainkig.
A kötet az A38 Kulturális kht. kiadásában, a Magyar Műhely Kiadó társkiadásában jelenik meg.

Idézet a kötetből:

„drMáriás munkássága megkülönböztetett szegmensét képezi az ezredforduló előtti és utáni magyar művészetnek. Többértelmű külön utas, nehezen kapcsolható bármelyik hazai művészetfelfogáshoz vagy jelenséghez. Most, hogy ennek a kötetnek a révén korai korszakára – az indulás és a kiforrás éveire – is rálátást nyer a magyarországi közönség, valamint a szakma, végre egységében mérheti fel ezt a termékeny, fordulatokban bővelkedő, soha meg nem állapodott és súlyos meglátásokkal tűzdelt opust. Hozzá kell tennem, természetesen, hogy ez még mindig nem a teljes drMáriás, hiszen egyrészt nem beszélhetünk lezárult pályaképről, másrészt a képzőművészet a szerzőnek csupán egyik önkifejezési formája a néhány közül, melyeket megszakítás nélkül, egyidejűleg művel immár több mint két évtizede.”

A hazai avantgárda



Imádkozó kérdõjel - kiállítás
Galéria IX. Budapest 2006



egy halott naplója - könyvbemutató
Budapesti Õszi Fesztivál 2006 Október 11. 20:00h
Jövõ Háza Teátrum




Megjelent az Ünnepi Könyvhétre