1.

szép a puszta

szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta

én már nem kiabálok

én már nem kiabálok
én már nem vitázok
én már ezzel nem foglalkozom
én már ezzel a nem-foglalkozással se foglalkozom
én már az égvilágon semmit le se tekerek
én már nem ugrálok
de ha egy szót szólsz
letépem a fejedet

3.

dobd le nekem a padlásról

dobd le nekem a padlásról
a kaszát
a széket
a szemüveget
dobd le nekem
a vödröt
az aratócséplõt
a csizmát
dobd le
a csutkákat
a zsákokat
a kést
dobd
a földgömböt
le a földgömböt
dobd le a földgömböt

én feldobom neked
a még meleg
kezemet

4.

ez is az

ez is az
meg az is ez
ez is nyomja
az is nyomja
ez is iker
meg az is iker
ez is nézi azt
az is nézi ezt
ez se nagyobb
az se kisebb
ezt is idegesíti hogy ugyanolyan
azt is idegesíti hogy ugyanolyan
ez is mindig ugyanaz marad
az is mindig ugyanaz marad
ez is látja önmagát ahogy meghal
az is látja önmagát ahogy meghal
ez felrepül és szertefoszlik
az meg nyomja hátulról a kétfejû tehenet
így is úgy is
egyedül

5.

Tenger, partján hegy, rajta felfelé sorakozó katonák. Labdáznak, kapálnak, felfelé tartanak. A hegytetõn a halál ül. Az egyik fiú felér hozzá, s azt mondja:
- Gyere velem focizni!
- Nem, kösz, nagyon fáradt vagyok, inkább adok neked egy fagyit. -
mondta a halál.
- De mi nagyon szeretnénk focizni veled! - erõsködtek a katonák, most már többen.
- Á, inkább adok mindenkinek egy-egy fagyit, jó?
De a katonák, most már sokan, hajthatatlanok voltak.
- Gyere, gyere, focizz velünk, játssz ellenünk, nagyon jó kis csapatunk van, gyõzni szeretnénk! -kiabálták izgatottan.
- Hát jó, legyen, jöjjön a meccs! - mondta a halál, s lerúgta õket a hegyrõl a tengerbe, s a katonák mind meghaltak.
- Egy - nulla - mondta, s elment aludni.

Aludjatok ti is, kedves barátaim.

6.

nézek kérdõn
ide-oda nézek
kereslek
hogy szemem
megnyugodjon
lassan rád álljon
hogy végül
nyugodtam
rádlõjem
a szemgolyómat

rád
az irányvesztett
idõre

7.

ütök ide egy kis pecsétet
ütök oda egy kis pecsétet
ide is ütök egy pecsétet
oda még egy pici pecsétet
ide is egy icipici pecsétet
oda is egy icipici pecsétet
fejemmel a falon
csak ne piszkolódjon a ballon

8.

most hunyd be a szemed
most lassan felrepülünk
most már nem fáj
az ûrhajó lassan mögéd száll
rádcsatlakozva vibrál
most a beteg szervet kivesszük
helyette újat teszünk
hátulról kicseréljük
a meditációs gombócokat visszaépítjük
az ufók körülöttünk nyugodtan vásárolnak
nem látják hogy talán tévedésbõl
önkéntes természetgyógyászként
nõi helyett egy férfi szervet
ültettem beléd
de hamarosan meggyógyulsz
csak ki ne nyisd a szemed
mert akkor meghalsz
csak bólogass
és remegj tovább

9.

Frank szomorúan ült foteljében. A tévét nézte, adógondjai gyötörték, érezte nagysikerû pályafutásának végét. Mélyen elkomorodott. A tévé se érdekelte már, csak saját arcát viszontlátva tudott valamelyest megörülni, amely egyre ritkábban tûnt fel a képernyõn, egyre aranyfogúbb lett, s már csak holmi kezdõ énekesek méltatásakor vagy termékbemutatókon mutatkozott. Ezen az estén azonban, látva a jugoszláviai háborúról szóló riportokat, átvillant egy mentõ gondolat szép frizurája alatt, s rájött, mit is kellenne tennie a nagy "come back"-hez. Fogta mexikói népviseletét és hawaii gitárját, s eldöntötte, hogy kvázi népzenét gyûjtve békét teremt a sokat szenvedett országban, s újra õ lesz a világ összes képernyõjén a sztár.

Miután leszállt a ferihegyi repülõtéren, segítõtársai hamarosan átvezették a háborús terepre, ahol Frank leült az út szélére és rázendített új dalocskájára, megrázó hévvel rángatva a gitárt, fogai közé szorítva a röptéren kapott cigarettát:

Fel is út, le is út, be is út, ki is út,

Jaj de szép a még kiaknázatlan tejút, yeah!

Romantikusan visszhangzott a gyönyörû dalocska a festõi boszniai tájon, s ha törte is a világoskék csizma tyúkszemes lábát s a lumbágótól nem ment a fejhátravetés, még mindig a lehetõ legelragadóbb Niebelung manó se volt rokonszenvesebb nagyszerû Frankünknél.

Hamarosan lefékezett egy autó, intett belõle egy srác, Frank beszállt és már tovább is indultak. A három nagydarab srác rámosolygott, s õ válaszképpen újra rázendített:

Fifi gyeve vissza, fifi gyeve vissza,

Váv téged a papa, váv téged a mama, váúvá!

Az egyik srác mondott a másiknak valamit, s hamarosan irányt változtatva folytatták útjukat. Frank is folytatta:

Te vagy az én napsütésem,

Rántott hús az átsütésben, ouh yeah!

A katonafélék egyre morconábban néztek rá. Nyilván azt gondolták, hogy a nagyérdemû mûvészt az ellenség évtizedeken keresztül képezte ki, hogy most bevethesse ellenük.

Ess esõ ess, bébi ne nevess,

Inkább csõröstül az ágyba fektess!

A dalocskát követõen erõs ütések érték barátunkat, elájult, s arra tért magához, hogy a három fiú villanygitárral, szintetizátorral és dobokkal felfegyverkezve élesztgeti.

- Te énekelni "Don't Worry Be Happy"!

- De én sajnos nem ismerem ezt a számot, én jövök távoli országból, ott mások a szokások, én inkább énekelni Viva El Pueblo a Los Sciencios bandától.

Iszonyatos ütés érte, berepült a konyhába, majd a katonák utána rohantak és üvöltötték:

- Mi akar hallani Don't Worry Be Happy, vagy megenni Teneked te papagáj állat.

- Én nem ismerni ez népdalocska.

Az egyik alak begyújtott a kályhába, a fõzõlapra ültette Franket majd odakötözte. A másik kettõ szintin és dobokon kezdte a szám kíséretét játszani, idiótán vigyorogva:

- Te nem énekelni, mi megenni. Te énekelni, mi téged tenni elnök.

Frank látta, hogy nagy bajban van, s rázendített halottat is felébresztõ Hozsannájára:

- Elvis fiam azt mondja, nem kell neki a kisdobja,

Inkább kell a pacalja, ami a gyomrát feloldja, yeah yeaaaaaaaaaaaaaah!

11

Az õt a rezsóhoz kötözõ srác vérbeforgó szemmel nézett, a szintis elájult, s a dobos egyedül folytatta immár kísérõmûsorát. Ezek ketten behoztak egy benzines palackot, s bedobták a tûzbe.

- Gyere ki a hegyoldalba és ott rám várj,

Amíg befejezzük ügyünket én és Mr. Bodry, a kutyám!

A három harcos egyre kimerültebben és letörtebben hallgatta a rettenetes mûsort. A dobos már régen leesett a székrõl, a másik kettõ viszont aléltan feküdt a tûzhely mellett:

A szerelem a legszebb fáklya,

Ma egy csóró gyufa, holnap netán égõ máglya.

Lalalaaaaaa!

Az egyik katona utolsó erõbevetéssel segítséget akart hívni, erõsítést, ellenséget, bármit, csak ennek már véget vessen, Frank viszont belemelegedett, kis hajpótlása félrecsúszott, már a katéter vége is a díszes csizmaszárat verdeste, de lankadatlan erõvel folytatta:

Arcodon olyan a piros-zöld-lila pír,

Mint a legelõn egy várakozó ír.

A forró tûzhely már égetni kezdte hõsünk húsát, habár melegvizes gumitömlõje most szigetelõként védte, mûlábát viszont nem zavarta a meleg.

Olyan szép vagy mint én,

Te is, én is: man e-kén!!!

Az egyik katona utolsó erejével elõvette gyermeke fényképét, majd lelkét kilehelve összerogyott. Frank folytatta mûsorát rendkívüli tapasztalatával:

Bugyi bugyi saláta,

Furulyázik a nagy- csága!

Eközben idegesen rángatózott, egyik-másik végtagja leszakadt, fogsora is kiesett s zizegve olvadt a forró vason, de ennek ellenére felgyorsult robotként tépte a gitárt bõszen üvöltve:

Milyen szép ami szép,

Milyen csúnya ami ép,

Csókolj, csókolj, csókolj,

Mûlégzés és popcorn!

A két másik katona pszichotikus állapotba került a hangok hallatán, egymásra támadt, az erõsebb kiszakította a másik karját és felmázolta a falra:

EZ AZ ÉN UTAM, UTOLSÓ FUTAM

MÁJ VÉJ MÁJ VÉJ MÁJ VÉR MÁJ VÉR

Frank már jócskán összesült, s zsugorodottan kacsingatott a rezsóról üvöltve:

Gyõztem, én tudni a dalocskát de én nem énekli,

Don't worry, be happy, don't worry be happy.

Ezután még egy-két sercenés hallatszott, s hõsünk örökre eltûnt a megfejthetetlen kémiai reakciók örvényében. Ezután léptek hallatszottak, bejött a szobába két egyenruhás béketeremtõ, egyesek szerint Beavis és Butthead, s azt mondták:

hehe, hehe, hehe, lejárt az idõd haver,

máj véj máj véj máj véj máj véj!!!!!!

10.

legyen piros a fejed
legyen barna a hajad
legyen sárga a füled
legyen fehér az arcod
legyen fekete a szemed
legyen kék a kezed
legyen lila a nyakad
legyen fehér az arcod
legyen szétvert a karod
legyen vérzõ az orrod
legyen lyukacsos a fejed
legyen fehér az arcod
legyen fehér az arcod
legyen fehér az arcod

11.

megolajozom a nyakamat
rögzítem a karomat
átdrótozom a lábamat
körbefûrészelem a törzsemet
kicsavarozom a belemet
lebetonozom a szívemet
laposra reszelem a vesszõmet
szétkalapálom a fejemet
a fejemben az iránytût
az üres iránytûvel
elindulok haza

12.

a halál
mindig mindenki réme volt
tudták
hogy reggelente egy joghurtospohárba élvez
üvölt és forrón bûzlik
mindenre elvetemült
s a halál
hozzánkköltözött
albérlõ lett
naponta elkapta az ellenõr
a konzervektõl szédült
s fokozatosan veszíteni kezdte varázserejét
orvoshoz ment
a hasát felnyitva zöld lecsókolbászt találtak
majd gyógyszertárba küldték
de a sorbanállástól elájult
utolsó erejét is elvesztette
lassan felhagyott munkájával
vett egy kis tévét
reklámokat nézett naphosszat
munkahelyet keresett sikertelenül
ügynöknek jelentkezett de kiröhögték
így végül kiugrott az ablakon
s lett
hosszú pályafutása során
elõször öngyilkos-jelölt
de nem halt meg
mert szemetesgödörbe zuhant
ezért fogta magát
és eszeveszetten elszökött
kis otthonunkból

13.

énneki lenni semleges
neki nem érdekli semmi
neki lenni mindegy
lenni fontos szabadság
szeretni fiatalok
el se menni szavaz
szeretni virágok
szeret neki budapest
érdekli sport
neki utál szélsõség
lenni szép hidak
neki szeret magyar konyha
neki fridzsiderbe
nem lenni jó dolog
nem neki lenni sok jóember
neki lenni fridzsiderbe
sok gonosz vadállat ember
én levágni és enni vadállat
szeretni szép
neki rendes világ

14.

beveszem ezt
mert lenyelem ezt
hisz részben igazad van
és nagyon érdekes vagy
sõt, a meglátásod eredeti
és én valóban hiszem
hogy beveszem ezt
és lenyelem ezt
és elõbb-utóbb
kihányom ezt
hogy bevegyed ezt

15.

kávézom a szobában
nyugodtan
észre se veszem
hogy a szekrény tetejérõl
a kabát integet
rágyújtok
õ rám ugrik és püfölni kezd
én megriadok védekezek
a kabátba gabalyodva
ütök-verek
de a kabát az erõsebb
erõs egyeneseket húz be nekem
elesek
kúszva menekülök
a kabát leül
kávézik és rágyújt

16.

fehér asztalon
kis gumimalac
áll és vár
fehér asztalon
kis ébresztõóra
leáll és elmerül
fehér asztalon
tizenhárom alma
elszárad és eltûnik
fehér asztalon
egy vízzel teli üveg
fekve forog gyorsan
és ontja magát
fröcsköl, pezseg
forog és folyik
forog és folyik
lehányja magát
az asztalról

17.

nézem a tévét
simogatom a tévét
megtisztítom a tévét
beállítom a tévét
becsülöm a tévét
figyelem a tévét
üdvözlöm a tévét
hallgatom a tévét
szeretem a tévét
élvezem a tévét
mert szomszédom
levágott fejének
olyan jó
otthont ad

18.

Akkor levágták a fiút, fóliába csomagolták és a többi élelmiszerrel együtt a csomagtartóba tették és elindultak.

- Hová menjünk? - kérdezte a férj.

- Valami vízpartra, ahol a tiszta levegõn jót ehetünk. - mondta a feleség.

- Mégis, hová?

- Valahová a Balatonpartra.

- Jó.

Rövid utazás után egy szép füves részhez értek a tóparton. A víz gyönyörû volt. Kivették autójukból a szétnyitható székeket és az asztalt, bekapcsolták a rádiójukat és hozzáláttak az autómosáshoz. Idõközben egy ember szállt ki a kocsijukból és ment el, de õk nem vették észre.

- Te, ki ez a srác?

- Milyen srác?

- Akit elhoztunk.

- Ja...egy középiskolás gyerek, valami rock-zenész, ilyesmi.

- És mit keresett az ajtónkban?

- Semmit. Beadott valami kazettát, hogy hallgassuk meg."Dalok a szabadságról" azt hiszem. Valami ilyesmi.

- Aha.

Az autó már tiszta volt. A férfi elõvette a felfújható matracot és pumpálni kezdte.

- Azt mondta, hogy vegetariánus.

- Aha.

- Meg, hogy sajtot sem eszik.

- Ugyan!?

- Lehet, hogy nem is olyan jóízû a húsa, ha egyszer szinte semmi jót nem evett. Meg…biztosan drogos volt. Mocskos szegény.

-Biztosan.

A férfi visszafeküdt a felfújható matracra és bekapcsolta a kis hordozható tévéjét. A nõ hozzálátott a fõzéshez, halkan böffentett egyet. Valaki ismét kiszállt a kocsiból és észrevétlenül elment.

- Most már vedd elõ, mert sose fog elkészülni – mondta a nõ.

- Micsoda?

- Hát az a zenész akit összeszedtél. A hülye srác.

- Jó-jó, hozom.- mondta a férj engedelmesen. Odahozta a testet és a tévé elé fektette.

- Süssük vagy fõzzük? – kérdezte a nõ.

- A sütéshez nagyon ormótlan, új nyársat kellene készíteni vagy bemenni a faluba egy nagyobbért, fõve meg nem olyan érdekes.

- Nem baj! Jó sok zöldséggel meg galuskával nem is lesz rossz, elveszi majd a rossz drogos mellékízét. Igaz, hogy nem fér be csak a bográcsba, fagyasztani meg most már késõ. Sebaj, kitalálok valamit.

A férfi feküdt selymes mackóruhájában, vitaminsalátát evett és a Mindent vagy semmit kvízmûsort nézte. Elcsodálkozott, hogy mennyi érdekes ajándéktárgyat lehet nyerni.

- Te, anyus! – szólt a nõhöz.

- Igen?

- Lehet, hogy meghagyhatnánk máskorra!

- Mit?

- Ezt a hülye anarchista drogost.

- Miért?

- Fogadni merek, hogy szart se ér a húsa, még mustárral sütve se.

- Hát akkor, mi legyen?

- Te, láttam most a tévén valamit.

- Mit?

- Egy vadászotthont mutattak be.

- És?

- Gyönyörû kitömött állatok voltak a falakon. Ha a vadászok az állatokat szeretik és kiteszik azokat a falakra, akkor mi, akik a fiatalokat szeretjük, belõlük tehetnénk ki egy párat a falra. Akkor mások is gyönyörködhetnének bennük.

- Hát jó, csináljuk.

A férfi elõvette barkácskészletét, kibelezte a testet, megtömte földdel, neylonbacsomagolta és a szemét rögzítve odavitte a nõhöz. A kocsiban egy ember hadonászott, de nem vették észre.

- Nézd, milyen édes! – mondta a férj.

- Tök jól néz ki. Várj csak, van egy ötletem. – szólt a nõ s elfutott, hamarosan egy vastag divatlappal térve vissza, amit a fiú hóna alá rögzített.

- Hová fogjuk tenni? A gyerekszobában jól mutatna, a kicsi is játszhatna vele, néha megvizsgálhatná, ütögethetné…esetleg a fogaiból kis nyakláncot készíthetne. Meg hát egyben egy jó kis elrettentõ példaként

is szolgálhat.- mondta a nõ.

- Á nem, ez sokkal komolyabb darab annál. Egy igazi drogos. Jó fogás, mi?! Tudod mit, a nappaliban a kandalló elé tesszük a testét, a fejét meg a fehér zongorára, jó?

- Tök jó, mert akkor a vendégek viccesen ráhamuzhatnak

- Ha egy léket vágunk a fején, akkor akár egy rádiótelefon-tartó is lehetne. Siessünk haza, hogy minél elõbb hozzáláthassunk.

Összecsomagoltak és beültek az autóba. A férfi vezetett és halkan dúdolt. A nõ ragaszkodóan megsimogatta. Sötétedett. Csendes öröm lengte be a nyárvégi estét. A férfi tudta, hogy valami megmagyarázhatatlanul fontos és merész dolgot követett el. Az autó bepárásodott ablakára ráfirkálta:

"Szabadság!"

19.

ördög mondja

ördög mondja: húzz ki a kútból
FIAM
elnézést, hozzám szólt-kérdem
ördög mondja : ne hülyéskedj édes
FIAM húzzál ki
hozzám beszél - kérdem
FIAM ne csináld
itt vagyok már két hete
vernek-éheztetnek-megaláznak
segíts kimásznom a kútból
azt hiszem összetéveszt valakivel-mondom
valószínûleg képzeleg
én más fia vagyok
de ha fázik és rosszul bánnak önnel
akkor szívesen segítek
kihúzom abból
a hideg nedves kútból
és besegítem
a kemencébe

kissé fáradt
fáradékony vagyok
nem tudom
mi lehet a bajom
már menni
már állni
már ülni
már újból menni
már feküdni is
alig tudok
aluszékony és fáradt
kedvetlen és fáradt
fásult és fáradt
fáradt és fáradt vagyok
pedig csak egy
hátamra ragasztott hullával
kell stoppolnom
a sivatagban

21.

felfutok az arcodon
szögleteit kinyitom
hegyeit megmászom
erdeit kibontom
takaróit szétszakítom
nedvét megiszom
s táborozok nyugodtan
továbbra is
a világbabán

22.

jöjjön délután
8-kor a Futó utcába
velem találkozni
én viselek majd
lila zakót lesz
a kezemben virág
rendes vagyok
szeretem a gyerekeket
egy-két-három nem probléma
én barna magas
jóképû vagyok
jöjjön okvetlenül el
énnekem munkám
ismét van
a lakás esetleg probléma
de mégse lehet probléma
biztosan felismer majd
nagyon szeretem zenét
van egy szép rádióm
hangosan szól majd
a mankómraszerelve

23.

úszom a vízen
keresem a kisfiamat
úszom a vízen
lebegek
úszom a vízen
belenyúlok és elmerülök
úszom a vízen
keresem a kislányomat
úszom a vízen
rúgom magamat elõre
úszom a vízen
újra és újra mosom arcom
úszom a vízen
a fenéken meglátom magam
a fenékre süllyesztem magam
a képbe beleilleszkedek
a képbe belemerevedek

24.

Az anyagok nagyon összetettek és rengeteg parányi részecskébõl állnak. Ha megvizsgáljuk ezeket a parányi részecskéket, akkor észre fogjuk venni, hogy érdekes módon, ezek további sokezer apró részecskébõl állnak. Ugyanakkor ezek a már rendkivül parányi, szinte észrevehetetlen részecskék is többmillió egészen apró részecskébõl állnak, ezek pedig sok-sok milliárd szinte észrevehetetlen parányi alkotórészbõl és részecskébõl tevõdnek össze.

Ezek a parányi világok viszont fantasztikus rendszerekbe fonódnak össze, olyan felfoghatatlan harmóniával épülnek egybe, amely által mikro-rendszereket képeznek. Ezek késõbb egyre nagyobb és egyre fontosabb struktúrákat, ugynevezett szisztémákat képeznek, amelyeknek a milliói alkotják a szerves világot. Ha ezek megfelelõ viszonyban vannak egymással, akkor giga-rendszereket képeznek, amelyek hatalmas kiterjedésûek és felmérhetetlen fontosságúak, s aki a róluk való tudást, vagyis az információt birtokolja, az a leggazdagabb és legboldogabb ember a világon, mert az információ a legnagyobb érték a világon.

Karcsi az információk tulajdonosa. Õ nem tudja pontosan megmondani, hogy az õ puha, mackóruhás vastaghúsa mibõl áll, de ha fekve elhelyezett igencsak szagos testét lazán elõrebillenti, s dinnyés térdét összeszorítja, akkor tudja, hogy jelentõs gázfelhõ szabadul majd fel renyhe bélrendszerét hagyva el, s õ, aki ennek az információnak birtokában van,õ a leggazdagabb és legboldogabb ember a világon, mert ez csak az õ információja, s ezt senki tõle el nem veheti, a legmodernebb készülékek sem érzékelhetik, az õ gázkilövellési információját meg nem szerezhetik, s semmilyen algoritmus meg nem tudja jósolni, csak az információbirtokos Karcsi, hogy ez mikor és miért, mi által kiváltva fog újra, megannyi fantasztikus helyzetben és fergetegesen megismétlõdni, egyre nagyobb és nagyobb rendszerekbe összeépülni és egy minõségileg is új világot, a jövõ galaxisát, a globális Karcsi-gáz univerzumot létrehozni.

Karcsi, gratulálunk!!!!!

25.

táncolok
táncolok
fél lábon
egy lábon
kislábon
nagylábon
táncolok és
ugrálok
lassabban
lõjj alám
az idõ is
táncol
az idõ is
lõ alám
lõ alám
és táncol
lövi alám
lövi alám
saját magát

26.

ha megbotlok
rúdugrok
mezítláb a jégen
helybenfutok
gátat ugorva
nyársrúdra csúszok
rudat szorítva
lendülök fel
halál-stafétával
balesetrõl dobbantva
fejed felett
átbotlok
hátulról magamat
rúdugorva átlököm

27.

szomszéd szegény mondja
80 forintért adok liter teát
másik szomszéd mondja
még jó gyógyszert adok olcsón
harmadik szomszéd mondja
szívesen feltakarítok vagy javítok
negyedik szomszéd mondja
20 forintért elmondom az életem
én ötödik szomszéd
zavartan nézek körül
vödörbõl kotont kihalászok
kotont adok egy krumpliért
mondanám de közben látom
hogy bent iszonyú tempóban
egy kis szív dobog

28.

Tisztelt Egészégügyi Bizottság!

Egy nem mindennapi problémával fordulok a Tisztelt Címhez végsõ elkeseredésemben komoly problémám miatt.

A szolgálat elsõ napjától érzem, hogy lassan összemegyek és egyre kisebbé válok. Mostani méreteim aggasztóak, hiszen még az is problémát jelent számomra, hogy egy kulacsra felmásszak, testem nagyfokú rugalmassága ellenére. Eleinte a változás nem jelentett problémát számomra, mert virgonc voltam a tankbamászáskor, úgy el tudtam bujni egy sapka alatt, hogy egy szupertitkos konferenciát is kihallgathattam, vagy szorult helyzetben az ellenség megtévesztésére cincogva a sarokba futhattam. A gondok akkor kezdõdtek, amikor egy magas, erõs, undok katonatársam disznó módon a nadrágjába tett, s erõszakkal ott tartott egész nap. Hiába akartam kimászni, ahogy kidugtam a fejemet leköpött és visszatolt, sõt, egy kis zsineggel odakötözött csúf szijához. Szóval, lakhelyet változtattam. De az igazi gondok akkor kezdõdtek, amikor katonatársam barátai elõtt elõvett és arra kényszerített, hogy katonadalokat énekeljek táncolva a polcon, amig õk csablecsacsiztak. Ha nem voltak megelégedve produkciómmal, akkor sörösüvegeket végtak hozzám, leköptek s minden füstöt rám füjtak, és ami a legrosszabb, betettek a nadrágjaik különbözõ zsebeibe, ahol igencsak fuldokoltam.

Tisztelt Doktor Úr!

Azóta leültünk katonatársammal, hogy megbeszéljük a problémát, vagyis, tulajdonképpen a tenyerén ültem a fárasztó zsebmunkálatokat követõen. Barátom szerint az egyetlen megoldás az, hogy nõvé változzak. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de munkámat már megszoktam, s viszonyunk javításának szükségét érzem. Ugyanis, ilyen pici lévén a kutyák-macskáktól kezdve a baromfikon és szobaállatokon át a kis éles tárgyakig annyi minden veszélyeztet, s ezektõl a veszélyektõl csak egy erõs, mellettem kiálló katonaember tud megvédeni. Egyébként, úgy érzem, hogy melleim valamicskét megnõttek, s gyakran émelygek, olykor sírhatnék nyomaszt. Lehet, hogy terhes vagyok? Barátommal nagyon szeretnénk egy kis lurkót, az nem baj, ha ugyanakkora lesz mint én, s az se, hogyha lány lesz, csak legyen egy kis katonatiszt, aki majd vígan énekel a polcon. Ez a leghõbb kivánságunk. Mert megszerettem ezt a tisztet, és szülni is akarok egy tisztet! Szülni akarok!!! Szülni akarok egy tisztet!!! Egy tiszta tisztet akarok szülniii!!!

Ugye, van megoldás? Kérem, válaszoljon.

29.

pötty
pötty
pötty itt
pötty ott
egy a fülem mögött
másik a nyakamon
piros pötty
sárga pötty
pötty az orromon
pötty a hátamon
pötty itt
pötty ott
pötty a torkomban
pötty a tüdõmön
pötty a szívemen
pötty a herémen
testemen mindenütt pötty
számtalan pötty
kívül-belül pötty
herémen pötty
fejemen sok-sok fekete pötty
hogy a nekem rohanó labdarúgó
véletlenül se tévessze a labdát
itt is pötty
ott is pötty

30.

volt
egy nõi ballonom
gyakran fojtogatott
a karjával
gyakran fojtogatott
a lábával
eleinte élveztem
meglepettem vakkantgattam
majd egyszercsak
dühösen ellentámadtam
vállából ujjait majd övét
kiszakítottam
ezután nyolcszor átszúrtam
ráfestettem egy kecskét
szétvágtam még négy helyen
ráerõsítettem-kötöttem
a hasalatti törpére
s rohantam vele büszkén
keresztül-kasul
a város kabátján

31.

egy arccal
egy életet végigélni
egy arcot
kis pionírként
mindenhol bemutatni
napos reggelen
temetõben körbevinni
ugyanazzal az arccal
váltás után továbbfutni
a lekopott részeket benöveszteni
leszerelt részek nélkül is
továbbvinni és futtatni
egy arccal szégyenkezni
zongoraórán elégni
egy életnyi zongoraórán
csendben maradni
felhõarccal
bokrok közül
kinézni
vele a föld alatt
elbújni

32.

új akarok lenni
új idegszálakat kapni
azokat villanypóznákra kötni
minden gondot oda felkötni
közben párazakóként eltûnni
délibábként röhögni
sötétben idegvezetéken egyensúlyozni
parton kimerülten sétálva
villamosszékre ülni
szépen belegabalyodni
idegtelefonon gyorsan
új zakót kérni

33.

kiskalap
nagykalap
sokkalap
fûrészelem
fûrészelem mind
mert támadnak
levágják a fejemet
ide-oda ugorva a szobában
az ágy alól elõrepülve és bombázva
támadnak-csábítanak
gyomron vágnak
fûrészelem
amelyiket elkapom
fûrészelem ketté
hogy jól álljon
kettészakadt fejemen

34.

...benézek a játszótérre, gondolva egyet leugrok a biciklirõl és befutok, minden szép rendben áll, sehol senki, az egész játszótér kihalt és kihivó, lassan besétálok, megsimogatom az apró salakot, érzem a melegítõ, karcoló napsütést, kissé szédülök, nyugodt vagyok, s lassan forog velem a játszótér, elkúszok a hinták alatt, találok egy üres gyufásdobozt, behumom a szememet, átfordulok és beesek a homokozóba, megmosom benne a hajam, pihenek, ébrenalszok, meglátom a hintalovat, elé ülök és boldogan ugatni kezdek, átfutok a házikóhoz és mellette elbújok, hogy senki se láthasson, megmosom az arcomat a homokban, eszek belõle, átfutok a hintához és nézem ahogy a szelecske hintázik, csücsül rajta és rajtam, bebújok a hinta alá és lecsücsülök, és csücsülök, csücsülök, kakilni kell, visszamegyek a lovacskához, megpróbálok ráülni, pipiskedek de nem megy, visszamegyek a hintához, megpróbálok felülni rá, de nem tudok, odakúszok a csúzdához, de ott se tudok mit kezdeni, végül elájulok és befelé zuhanok, zuhanok…….

.............érzem,hogy valaki piszkál, lökdös, megpróbálok megmozdulni, de nem tudok, fel akarok állni, de nem tudok, mondani akarok valamit, de nem tudok, csak fagyottan csücsülök, mozdulatlanul csücsülök és látom ahogyan egy gyerek egy bottal piszkál és lökdös, taknyos és vigyorog, egyre jobban vakargat, ütöget, s a többi, rengeteg gyerek is nevet, vigyorog, homokot, köveket dobnak rám, a kisfiú a pofámba vigyorog, grimaszokat vág, s ekkor látom meg magamat a szemében, halélrarémülök FAMADÁR VAGYOK! FAMADÁR VAGYOK! s a fiú röhögve cibál és rángat és vakarász, egy bottal ütögetni kezd, vakargat és ütöget, vakargat és ütöget, s érzem, ahogy emelkedik bennem valami, növekszik, emelkedik, növekedik a lábam között, elõjön valami puha, mozgékony, valami nagyon védtelen, emelkedik, feláll, áll, nagyon sérülékenyen felállt, mozog, s én mozdulatlan vagyok, tehetetlen vagyok, a gyerekek nevetnek és egy erõs ütéssel a vigyorgó letöri, röhögve lökdösi, bökdösi, a gyerekek egymásnak lökik undorodva, ijesztgetik vele egymást, s végül a taknyos kisfiú a házikóhoz viszi és feltûzi a toronyra, és nevetnek, egyikük elorditja magát ZÁSZLÓFELVONÁS!…és nevetnek, nevetnek, nevetnek...

...én szeretem a gyerekeket, azóta is mozdulatlanul, üveges szemmel nézem õket, ahogy játszanak a játszótéren és örülök, ha idõnként fejbevágnak, vagy felmásznak rám, vagy ide-oda rángatnak, s remélem más téren, más módon is segithetek nekik most is, és a jövõben is...

35.

napsugarat
rögzítek
tüdõmmel

nagy esõ
róka fut át a fák között
medve harmonikázik
õzet cibálnak

árvíz

napsugarat
rögzítek
tüdõmmel

36.

kukázok, kukázok
ami használhatatlan
az utamból félrerúgom
kis mûanyagkabátot felemelek
szívverését hallgatom
visszadobom
szétszakadt fejû
kiskacsát
kormányhoz ültetek
lyukas pokrócba
bújok-kilesek
az fojtogatni kezd
újra felkelek
sétára indulok
a nagy kalapban
a felesleges agydarabokat
az utamból félrerúgom

37.

idõben
merevedek
meg
vagy
lassan
szeretek
mozdulatlanul
feszülni szét
merev
mutatómmal
ütve szét
az órát

38.

virág lipót
a konyhában ül
teát fõz
ólomtáblákat ragaszt
a levegõbe
visszaül és néz
rozsdát szór
a szivarzsebébe
zakója gõzölög
kinyitja gyomrát
és újságot rejt el
virág lipót nyugodt
mert virág lipót nincs
gõz ólmon pihen
joyce az udvaron tüzel

39.

szúrj meg
hogy felébredjek
szúrj
hogy ezt elhiggyem
szúrj meg
hogy gõzöm kitörjön
szúrj
hogy lázam téged is melegítsen
szúrj meg
hogy biztos legyek abban
szúrj át
hogy emelkedve felfelé
szúrj
kihúzzam magamból
a szúró
szigonyodat
hogy elindulhass

40.

én vagyok a kék bor
merülni én akarok
dunafenéket alulról látni
hajó ne legyen
jéggel-telt kutyát
szorítok
remegõ szívre
merülök
akarom a sötétzöld mandzsettát
keresem a halál-kék
fényedet melegítem
meztelen folyóban
kék merülésben
simulva ki

a borban légy vagyok
légy légy!
megfagyok
még még!

futok futok
helyben hazafutok
az öleden
zátonyra futok

maró merõ
légy légy
fejedre ragadok
megfagyok

41.

új arcot rajzolok
új embert találok
új arcot találok
magamnak kitalálok

mindig ha meglátlak
a fejemmel halászlak
a fejedet halászva
a fejedet magambavarrva

új arcot rajzolok
millió fejet magambavarrok
új arcot rajzolok
világarcot ragasztok
új arcot rajzolok
szívembõl ugatva halászok
saját arcot átvarrok
nagykabátként elhordok

nagykabátként elhordok

42.

ültem ma az utcán, megpróbáltam a zsebem kis madzagait csoportosítani, gombolyagokba felcsavarni, amikor egyszer csak egy nagy darab sportolót láttam elrohanni elõttem

- hová-hová ilyen gyorsan?- kérdeztem

- jaj, nagyon nagy bajban vagyok, üldöz a halál, el akarok bújni elõle, ….futok a tûzoltókhoz, ott biztosan úgy el tudok bújni, hogy sose talál meg…- mondta lihegve

- furcsa egy pasi - gondoltam magamban, s folytattam a munkámat, elõvettem kis dominós dobozomat, s kezdtem a kis madzagokat belecsoportosítani, amikor ismét egy felém rohanó embert vettem észre, s ez is sportoló volt

- mi a baj barátom? – kérdeztem

- rohanok a halál elõl, el akar kapni, de én elbújok a tûzoltóknál, ott biztos nem talál meg soha!

hát ez már aggasztó, gondoltam, s elõvettem mandzsettáimat a zsebembõl, hét darab volt belõlük és lehetetlen volt párosítani õket, mégis megpróbáltam színük, kedvességük, bizalmuk szerint összeilleszteni õket, arra is gondoltam, hogy esetleg a szebbeket beteszem a dominós dobozba, amikor ismét lihegést hallottam, s egy eszeveszetten rohanó szerencsétlen sportolót láttam meg

- hová-hová Karcsikám? –kérdeztem

- jaj, jóember segítsen, félek a haláltól, állandóan üldöz, s én nem tudok elõle elbújni, nem tud valami biztonságos helyet?

- dehogynem, menjél a tûzoltókhoz, a pincéjükben úgy elbújhatsz, hogy sose talál rád! - mondtam

- köszönöm, rohanok is – mondta és elfutott

a mandzsettákat mégse a dobozba tettem, hanem újságpapírba csomagoltam és a kabátom belsõ zsebébe tettem, majd megpróbáltam a kabátom vállára két kis kitüntetésszerû szalagot ragasztani, de nem sikerült, s ekkor maga a rettenetes és ronda halál futott felém

- hová-hová?- kérdeztem

- a tûzoltókhoz – mondta

- miért mész a tûzoltókhoz, kedves barátom?

- azért, mert ott egy csomó futó vár rám, s sürgõsen találkoznom kell velük – mondta, s elfutott

- hát, …fut a halál, - gondoltam magamban - fut a halál….. – s folytattam munkámat a gombokkal, amelyeket egy kis sárga kannába próbáltam elrejteni

43.

megrajzolom a szádat
hogy belélegezhesselek
égõ papíron át
szertefoszló füstben
lélegezzem leheletedet be
hogy te is megrajzolhass
engem mint lebegõ léghajót
hogy belélegezhessed
könnyû lelkemet
égõ papíron át
robbanó viharhajót

44.

kaparok jobbra
kaparok balra
a kikapart földet
alám tolom
kaparok fel
kaparok le
a kikapart földet
hátra tolom
kaparok elõre
kaparok elõre
kaparok elõre
fulladok
fulladok
fulladok
fulladva kaparok
fejemmel kaparok
fogammal kaparok
hogy eltemetve
meglássatok

45.

a nõ egyszerûen gyönyörû
a férfi nagyon sportos
a nõ végigsímítja lábát
a férfi büszkén mosolyog
a nõ hajacskásan süpped a fotelbe
a férfi bölcs mosollyal italt tölt
a nõ lehajol és persellyé válik
a férfi ledobálja ruháját
a nõ vár és rángatózik
a férfi felhúzná magát de hiába
a nõ rikácsol és csattogni akar
a férfi tanácstalanul tekereg
a nõ parókája leesik és feje bután kopog a csempén
a férfi emelõdarura gondol de csak fogkefe jut az eszébe
a nõ kiábrándultan hörög és megalázottan haldoklik
a férfi elapadtan pisztolyt szorít a fejéhez
de ekkor a nõ elmosolyodik s a férfi zokniját a fazékba dobja
a férfi elmosolyodik és a kotont a fülére húzza
a nõ a férfi gatyáját is fõzi
a férfi a büdös kotyvalékot megissza
a nõ vidáman menekül a folyosón
a férfi felálló nyakkendõvel üldözi
a nõ nevet és bort iszik - egyszerûen normális
a férfi a kamrából visít - egyszerûen normális

46.

köszönöm
hogy tökönrúgtál
így jobban látom
a füvet
köszönöm
hogy rámgyújtottad a házat
így nem írígyelnek
köszönöm
hogy felakasztottál
így jobban elférek
köszönöm
hogy elárultál
így szabadabb vagyok
köszönöm
hogy ekéddel
kiszántottad fogaimat
így végre
tiszta békében
mosolyoghatok

47.

vezess el a sivatagba
vak tisztem
etess meg homokkal
folyékony vassal
rakd tele a gyomromat
forró téglákkal
húzzál ki a koporsódból
hogy vakon
fagyott iránytûvel
vakon
üres iránytûvel
hogy vakon
halott iránytûvel
elinduljunk északnak
elinduljak északnak
végtelen északnak
végtelen északnak

48.

három malacot

három malacot ragasztok a falra
tiki-riki-tiki-bumm
három csajt veszek a boltban
tiki-riki-tiki-bumm
három kutyát tanítok fütyülni
tiki-riki-tiki-bumm
három pálmán szeretnék ülni
tiki-riki-tiki-bumm
három vödröt õrzök fejemen
tiki-riki-tiki-bumm
három menyét fordít a zsebemben
tiki-riki-tiki-bumm
három halál megy az utcán
tiki-riki-tiki-bumm
jól megértik egymást
bumm-bumm-bumm

49.

Vlagyimir Iljics ausztriai letartóztatásából szabadulva nagyon fáradt volt. Elege volt már az emigrációból, a Cár kegyetlenségébõl, a kifizetetlen lakbérek miatti menekülésekbõl, a kiadott vagy kiadatlan Pravda számokból, a forradalmi elképzeléseivel szemben értetlenül álló burzsoákból, ezért Zürich-be indult, hogy kipihenhesse fáradalmait. 1916 volt. Már-már teljesen elerõtlenedve érkezett meg a svájci városba, s a vasútállomásról a városközpont felé indult el lakást keresni.

Hamarosan a Spiegelgasse-ra ért, ahol egy régiségkereskedés kirakatában meglátta Õt, a magas, szõke, nagymellû, tûzoltó-egyenruhába öltöztetett viaszbabát. Majdnem elájult, vérnyomása felszaladt a csillagos égig és érezte, hogy teste teljes egészében dobog és ég, hogy megtalálta élete párját. Bement a boltba és döbbenten bámulta a kerekded, majdnem szétrobbanó ördögöt.

- Miben segíthetek Önnek uram? - kérdezte az eladó.

- Hááát…semmiben, köszönöm, csak nézelõdöm…- mondta Vlagyimir tört németséggel, és kezébe vett egy gyönyörûen díszített zsiráfos könyvet. De bele se nézett, csak bámulta a szõkeséget, amelyet magában már Helgának keresztelt el.

- Talán érdekelné az a baba, uram? Gyönyörû darab, régen a tûzoltóállomáson volt kiállítva, nemrégen hozták át. Már nem kell nekik, újat csináltattak.

- Hááááááát…- vad poklot érzett tombolni magában, elõvett és az asztalra dobott valamicske pénzt és néhány legjobbat a Pravdáiból, fogta a babát és kirohant a boltból, ki az utcára elborult agyával szabad szobát keresve. Az utcán látott egy fogadót, besétált, mintha valakit keresne, s talált ott egy üres hátsó helységet. Az újságpapírból kicsomagolta és felállította Helgát.

- Te büdös kurva - mondta, és tiszta erõbõl belérúgott. A baba eldõlt, orra letörött.

Felállította, ráköpött az orra és visszaragasztotta, majd megfogta a mellét.

- Te kurva, százezer tûzoltóval keféltél, mi? És én? Engem nem vártál? - majd erõs jobbegyenessel a gyomrába húzott, megpróbálta kitekerni a karját, végül hátulról tarkón vágta. A baba bután koppant a földön, s maga elé meredt. Vlagyimir megsajnálta, s koszos kofferébõl iszonyú nejlonharisnyát húzott elõ.

- Tudom én, hogy mi kell nektek, most megkapod…- mondta, s lerántva a tûzoltós nadrágot felhúzta rá a harisnyát. Amikor meglátta a lábak között a kis vájatot, leesett az álla, majd lassan dörzsölni kezdte, végül undorodva a sarokba vágta a babát. De nem bírta sokáig. Tüzes õrületében felkapta, durván az asztalra dobta, letolta a nadrágját és a babáét leszaggatva veszetten kezdett ugrálni rajta, büdös lehelettel nyalva bele Helga fülébe.

Miután elvégezte dolgát, visszaöltöztette a babát, sarokba állította és távozott.

Másnap este megismételte a támadást. Virágot hozott Helgának, s most hátulról támadott.

Teltek-múltak a napok, s viszonyuk egyre mélyült. Helga új fülbevalót kapott, s hamarosan váltogatni kezdte ruháit a matrózszereléstõl egészen az elegánsan visszafogott népviseleti szettekig. Vlagyimir egyre több szemölcsöt festett rá: a szája fölé, hasára, sõt a combjai fölé is. Oda egy különösen nagyot. Új orrot készíttetett neki, olykor felolvasott írásaiból vagy szavalt, elmagyarázta életútját és megindokolta nehéz döntéseit vagy kacsingatott. Szerelme odáig fajult, hogy egy este a szokásos támadást követõen színházba vitte szerelmét.

Vlagyimir fokozatosan teljesen megváltozott. Elhanyagolta forradalmi és tudományos munkáját, napról-napra egyre érzékenyebb lett, s ha egy gyermeket meglátott az utcán, könnybe lábadt a szeme, fagyit vett neki és figyelmesen átvezette az úton.

Egyik este, amikor egy barokk bársonyruhát vitt Helgának, találkozásuk és gyönyörû fájdalmas szeretkezésük ellenére Vlagyimir szomorú volt, s baljós elõérzetek gyötörték. Nemhogy megütni, de már simogatni is alig merte szerelmét, sõt olykor õrt állt mellette, ha tehette, nehogy valaki is bánthassa, s most lelkében szakadékok ezreivel sírva, simogatta Helga kezét és zokogva kért bocsánatot tõle.

- Bocsáss meg, szerelmem, hogy durva és értetlen viselkedésemmel fájdalmat okoztam neked. Idõ kellett ahhoz, hogy mélységeidet és lelked tisztaságát, forradalmi helytállásod rendíthetetlenségét, megalkuvást nem ismerõ hallgatásodat becsülni megtanulhassam. Tévedtem, de bocsáss meg, imádlak, légy a feleségem! Mindent jóváteszek!

Vlagyimir megrendezte a magányos esküvõt, s csendben elszopogatott egy üveg pálinkát, Helga szájába is idõnként belöttyintett egy keveset.

Boldog volt, érezte, hogy végre valakinek szüksége van rá, nem lehet meg nélküle, s ez a valaki, Helga, végre megadta magát neki, Vlagyimirnek.

Teltek-múltak a napok, s Vlagyimir Iljics egyre többet ivott, egyre kevesebbet figyelt a babára s a bûntudat egyre keserûbb érzései kínozták. Esti támadásai egyre szegényesebbek, felületesebbek lettek, s sokszor magába roskadva káromkodott zokogva Helga elõtt térdelve. A bûnhõdés vérfagyasztó ereje ejtette rabul férfias merénylõkedvét.

Egyik este kinyílt az ajtó, s belépett Hugo Ball, a Cabaret Voltaire megbízott képviselõje, s rosszallóan szólt Vlagyimirhoz:

- Ejnye-ejnye Vlagyimir! Immár két hónapja biztosítjuk neked ezt a helyet, hogy szórakozhass és kiélhessed férfiúi és forradalmi ösztöneidet, te meg ilyen hálátlan vagy. Eleinte, várakozásainknak megfelelõen minden rendben is volt: az ajtórésen bekukucskáló vendégek annyit röhögtek téged nézve, annyi sört ittak és kolbászt zabáltak meg, hogy a kocsmatulajdonos új házat építtetett a jövedelmébõl. De most, most mi ütött beléd? Csak sírsz, és már alig szeretkezel és a hülye szövegeidet se mondod. Így tönkremegy a fogadó a kávézóval együtt, és sutty a mi avantgardista mozgalmunknak, melyet a te vadállati nyögéseidbõl, hörgéseidbõl és üvöltéseidbõl indulva ki neveztünk el Da-Da-Da-Da-Da-izmusnak. Tudod? Mi mindent megtettünk érted, te meg már pakolászni se akarsz! Hát csak gyorsan lássál hozzá, mert különben ki vagy rúgva. De ha jó leszel, akkor hétvégén elviszünk benneteket Helgával egy viaszbábú-kiállításra Lausanne-ba. Jó? Na gyerünk, munkára fel!!!

Vlagyimir a rettenetes hír hallatán megdöbbenve, végsõ összeomlása elõtt csak annyit mondott Hugo Ball-nak, hogy - Kifelé!!!!!!!- s zokogva hajolt rá szerelmére, majd így szólt:

- Életem, meggyaláztak és tönkretettek minket ezek a vadállatok. Az én szívem most távozásra szólít fel engem. Távoznom kell, hogy egy olyan világot teremthessek meg, amelyben az igaz szerelemünk tiszta maradhat. Egy új, nagyon-nagy országot teremtek majd nekünk, s egy gyönyörû várost sok-sok gyönyörû viaszbabával. Ezután majd eljövök érted, és magammal viszlek, s mi leszünk ott a királyi pár, s akkor majd bebalzsamoztatom magamat, hogy mindketten egyformák lehessünk, s örökre halhatatlanok.

Így is lett. Vlagyimir betartotta ígéretét, meglett az ország, a csodaváros, balzsamozás, stb., de ekkorra már Helga Hugo Ball autójában ült, mellyel szélsebesen rohantak egy érdekes Portugál marionett-kiállításra. Egy parkolóban megállva Hugo rávetette magát Helgára, leszaggatta ruháit, a lába közé férkõzött, majd szuszogni kezdett, és hamarosan kiabálni, üvölteni:

-DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DA, DAAAAAAA…!!!

Észre se vette, hogy egy csomó katonás külsejû kisfiú a bokorból nézi és írígyli.

50.

kirakom a bal sarokba a térdemet
(ugrál rajta egy tojás)
melléteszem átvérzett mellényemet
(van benne még egy bádogtárca)
mögéteszem balkézzel jobb kezem ujjait
(szépek, elrendezve szépen)
az utcán-talált arcot egy téglának támasztom
(ráragadt egy levél)
bordáimból kis xilofont csinálok
(jól mutat az arc elõtt)
hajacskámmal díszítem a kimaradt helyeket
(zsebemben találtam)
s középen egy kis tálba beteszem a szememet
(van még benne egy pillantás is)
végül elkezdem az árusítást

51.

kilyukasztom a jegyemet
s állok mereven
nehogy gyanús legyek
s az emberek bármit feltételezzenek
kilyukasztom a kezemet
nehogy azt higgyék
hogy túl könnyen
szerzett a pénz
kilyukasztom az arcomat
csak a vonalakat hagyom
az arcon fejjel lefelé
hogy egy hangtalan sikollyal
lyukasszam át magamat
vissza oda
ahonnan jöttem

52.

mosolygó színek
vidáman bukdácsoló elsõ autó
a munkahelyen tréfás balhé
otthon érdekes meglepetés
tánc és mulatság a parton
nyeremény a könyvtárban
érdekes új elképzelés
találékony válasz
rugalmasság és öröm
változatosság és szerelem
egyre szebb épületek
és egyre értékesebb ingatlanok
a Világûrnek egy részén
a Világûrnek eme részén

53.

az óceán falait
gondosan építem
berendezem
ablakot nyitok a falain
ajtókat állítok be
állólámpát
fotelom mellett
élvezettel bekapcsolok
kíváncsian sós teát
szürcsölök
s munkám végezetéül
elengedem a gázgalambomat
hogy az egészet lebontsa
az óceánt újra kisimítsa

54.

simítom a füvet
símogatom a fát
meggyógyítom a kutyust
enni adok a cicának
a malacnak nagyobb ólat építek
a majomnak új csörgõt veszek
s a nap végén
nyugodt erõvel
ablaknélküli házamba
befalazom magamat

55.

nehézkesen fordulok
fejemen egy madár
elõrerúgom magamat
dübörög alattam a föld
madár nyugodtan ül rajtam
ahogy rohanok
körbe-körbe
a cirkuszban
s gyûjtöm
a menekülõ embereket
orrszarvamra

56.

nõ a kezem
nõ a lábam
gyerek nem vagyok
nõ a nyakam
nõ a fülem
egyre kisebbek
az emberek
nõ az orrom
nõ a fogam
nõ az agyam
nõ a hajam
nõ a homlokom
megnyúlik a fejem
pattog a nyakam
lassan az égbe nõve
nõ a szemem
kilóg a gerincem
hogy összecsavarva
gerincemet csomórakötve
testembõl kifacsarva
rádlõhessem
magamat

57.

ma benéztem a Veronikába, Karcsit kerestem a trafikban, gondoltam jó lenne meginni egy fröccsöt vele, de nem volt bent, se õ se a többiek, csak a trafik elõtt egy nagy sárga koffer, gondoltam elviszem ha már nem kell senkinek, felkaptam, iszonyú nehéz volt, felültem a villamosra, s gondoltam megnézem mi van benne, de éppen hogy résnyire kinyitottam, amikor észrevettem, hogy egy hulla van benne, megrémültem, hogy észrevesznek, azt gondolják én gyilkoltam meg, gyorsan visszatoltam a kilógó kezet és le akartam szállni, amikor egy öregúr megkérdezett

- Nocsak-nocsak, milyen csinos egy bõrönd, mi van benne? Valami ajándék, kis mûanyaghattyú, nejlonzokni?

sikerült gyorsan leszállnom és továbbsietnem, de hamarosan egy kisfiú próbálta kitépni a kezembõl a koffert

- Hagyd! - mondtam

- Na jó, hagyom, de csak akkor, ha megmutatod, hogy mi van benne. Talán egy jó kis gumibaba? Vagy talán kis érdekes füzetek meztelen nénikkel?

- Tünés! – mondtam, s visszaszálltam a villamosra, ahol egy rendõr ült le mellém

- Na milyen egy nagy koffer. Régen láttam már ekkorát. Utazik vagy költözik? Nehéz? Szívesen segítek magának elvinni, de mégis az lenne a legjobb, ha átpakolnánk a cuccát két kisebb kofferbe, látom milyen nehezen húzza maga után, van is nálam két kis koffer, éppen most találtam õket a Veronika elõtt, jöjjön, csomagoljuk át a

cuccot!

- Nem, köszönöm. Sietek, viszlát!

- Várjon! Mégis, mitõl olyan nehéz az a koffer, hisz alig húzza!!!

Át kellene vizsgálnom. Végül is, vámos voltam tizenkét évig mielõtt rendõrnek mentem!!!!

nagy nehezen sikerült megszöknöm tõle, s megpróbáltam a koffert visszavinni a Veronikába, gondoltam, majd ott leteszem, aztán vigye el az akié, de ahogy odaértem a trafik már tele volt, s mindenki a kofferemet bámulta

- Mutasd csak! Mi van benne? Találtál valamit? Mutasd meg!!!!

- Á, semmi különös nincs benne…

- Mégis! Mutasd meg! Látni akarjuk!!!

Nem volt mit tenni, kinyitottam a koffert, és a ballonkabátos hulla kifordult, a feje bután koppant a földön, s mindenki rémülten hátrált elõle

- Nem kell félni, – mondtam – nincs semmi baja. Csak egy kicsit berúgott a szeretett tanárom. Segítsetek az asztalhoz ültetni.

- Hogy-hogy a tanárod? Miféle tanár? Hazudsz, megölted ezt a szerencsétlent, te gazember!

- Á, dehogy, csak egész éjjel itt tanult a Veronikában. Hagyjátok egy kicsit pihenni, csak ne felejtsétek el 8-kor felébreszteni. Okvetlenül ébresszétek fel nyolckor, mert el kell mennie. Fontos találkozója van az iskolában. Küldjétek el az iskolába, és mondjátok meg neki, hogy hozza magával a koffert is, mert vissza kell hoznia benne engem.

58.

úgy szeretnék halhatatlan lenni
pici könyvben, a nagynéni polcán nyugodni
szomszéd büszkeségében fürödni
szakmai Karcsik kis vitamûsorában megemlítve lenni
világoskék román szakmai lapban fotón szerepelni
belga újságíróval bennfentesen cseverészni
okos amerikai képviselõvel tini-nindzsa képecskéket csereberélni
orosz medvével haverosan asztal alatt vitázni
minderre okosan, horgászás közben visszaemlékezni
s a Csirke kozmosz Büszkeség bolygóján
egy mûanyag flakonban jelentõs információ lenni
más civilizációk számára a Karcsi-bolygót képviselni
és esetleg, talán, netán egyszer
egy birsalmával türelmetlennek lenni
óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó

59.

tanulj meg lélegezni
tanulj meg felállni
tanulj meg állni
kezedet felemelni
próbálj meg nézni
fotelként ülni
tanulj meg megfagyni
hajó alatt végigcsúszni
tanulj meg kõvel
a fejed helyén
a hegyrõl legördülni
tanulj meg meghalni
fejedet meggyújtani
ég a fejem
ég el a fejem
elég a fejem
elég
ég el
égj velem
ég velem

60.

nyújtsd a kezed
hogy felemelkedjek
nyújtsd
hogy lassan felálljak
kezet fogjak
nyújtsd
hogy én is
úthengerlõ is
megnyújtsa
kis kezeinket
így csali nélkül
horgászhatunk
vízbe nyúlva
nyújtsd
hogy elérjük
egymást
s átránthassuk
egymást
ide vagy oda
a víz alatt
agyam szövetét
szétfejtve

61.

ha hánysz
félek
hogy elõjön
amitõl tartok
ha hánysz
félek
hogy nem állsz vissza
az állapotba
ahogy kéne
ha hánysz
tanácstalanul
ugrálok ide-oda
poharat-vázát-fazekat keresek
ha hánysz
egy kamionnyi golyóval rádugrok
azokat a szádba betömöm
hogy robbanva újrafeshessd
a virágos világot

62.

én most felrepülök
és repülök
öreg fotelomban felfelé
repülök repülök repülök
erõt lõve vidáman
repülök repülök repülök
rozsdát szórva magam mögé
nyugodtan csattogva lefelé
zuhanva felfelé
összemegyek és
repülök

63.

a konyhában ébredtem, fel próbáltam mászni a sparhertre, közben azon gondolkoztam, hogy mi van elõbb, az egy vagy a kettõ, nem tudtam felmászni, ezért megpróbáltam a konyhaszekrénybe bújni, egy vagy kettõ, az egy akkor nagyobb, mint a kettõ, ha a kettõ kisebb, mint az egy és a kettõ akkor kisebb mint az egy, ha az egy nagyobb, mint a kettõ, az egyik fazekat a fejemre raktam s kerestem az akváriumot, hogy beletehessem a tejfölt, a tejföl akkor nagyobb az akváriumnál, ha mi, többen kézenfogva elhagyjuk a szobát, vissza próbáltam tenni magamat a polcra, mint egy, vagy kettõ, vagy az egy és kettõ kinéztem az ablakon, s egy kis feliratot láttam az égen: az egy ugyanolyan mint a kettõ, amennyiben az máshogyan feltüntetve nincsen, s nagyon megörültem, kinyitottam magamat és nyugodtan símogattam a szõnyeg hajacskáját, két tejföl több mint egy délután, két délután viszont kevesebb, mint egy mászás, ezért megpróbálok elaludni, már vissza is másztam a polcra, egy-kettõ, egy-kettõ, egy-kettõ, kivettem magamból a tejfölt és hagytam pihenni, páracskát kerestem neki, s nem tudtam meg, hogy mi van elõbb, ezért kinyitottam a meleg füzetet, felírtam magamnak, hogy a kettõ egyenrangú az eggyel, amennyiben a köztük való közlekedés nincs asztal által szabályozva, letoltam egy nadrágocskát kettõre és tisztelegtem, én vagyok a kettõ de egy is talán, s akkor leesett a polcról a fotel és szétrobbant, kinyitottam belsõ szekrényemet és elbújtam az evõeszközök fölé, és többé nem gondolkoztam azon, hogy mi van elõbb, a kettõ, vagy az egy, az egy vagy az egy, csak megpróbáltam eljárást biztosítani magamnak a sparhertig, de ekkor megtámadott a sapka, s ezért maradtam ezután várakozva a helyemen

64.

tegyél egy fél margarint a fejemre
majd sózd meg a fülemet
alaposan klopfold ki a térdemet
vágd apró csíkokra a hájamat és kösd hátul össze masniban
tömj belém négy bolíviai káposztát és kukorékolj közben
végül dobjad a darálóba a hajamjavát
s kapros toka-fasírtjaimmal díszítsd az egészet gazdagon
rendezd el szimmetrikusan a kacsingató dagadót
majd tálald boldogan a kolbászjavát

65.

egy csepp
belsõ csepp
könnycsepp
szemem
szúrja át
téged tévesztve
sikoltva zuhanva
a belsõ létrán

66.

túl puha az arcom
hogy meglássad
vagy a földbõl kiássad

túl puha
hogy a sínedet súrold vele
vagy a kabátodat fújjad tele

túl puha
hogy a koffered töröld vele
vagy a kalapodat töltsed tele

túl puha az arcom
hogy belelépj
vagy mögéérj

túl puha
hogy fényt küldjél bele
vagy meglásd magad benne

vedd ki a tégládat belõle!!!
vedd ki a tégládat belõle!!!
vedd ki a tégládat belõle!!!

67.

Gyanútlanul sétáltam a piacon, amikor egyszercsak megdermedve megtorpantam: egy hatalmas harcsával néztem farkasszemet. Nálam jóval nagyobb volt, ki volt akasztva a halasnál, már a bajsza se rezdült. Közelebb léptem, biztonságban érezve magamat, némi elõnnyel a szárazon, gondoltam, ha bemozdul, orron vágom vagy elbújok a gombásnál, ott biztosan nem kaphat el. Sõt, azt gondoltam felbátorodva, hogy provokálni kezdem: veszek neki egy serpenyõt, vagy egy csomag paprikát. De végül is, csak álltam ott, vártam, hogy történik valami, s végül megszólítottam :

- Uram!

Csak nézett rám hülyén, a bajsza kezdett nevetségesnek tûnni, olajos pikkelyei vesztesen csillogtak, bátorságot éreztem.

- Jó idõnk van, csak nem igazán télies, ugye?

Továbbra is csak bámult, kezdtem undorodni tõle.

- Azért a reggeli szél általában már kissé hûvös, nem? Nem fázik, uram? Végül is, ilyen hülye helyzetben azért nem lehet egy fõnyeremény nézelõdni, nemde? Nem szégyelli magát? Mindenki a saját lakásán tartózkodik, maga meg itt van! Önhöz képest a csirkék sokkal rendesebben foglalnak helyet, s otthonosabban is érzik magukat a piacon.

- Mmmmmmmmmm…

- Mondott valamit? Szomjas? Kér valamit … vizet… sót …?

- Mmmmmmmmmmm…

Megrémültem, most már biztos voltam benne, hogy még él, lát és hall engem, sõt, érti a helyzetet.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem, most már õszinte részvéttel.

- MMMmmmm … a konyhában, a konyhában rejtettem el…a serpenyõ alatt… a konyha …

- Mirõl beszél?

- A konyhában van… csak nehéz megtalálni…az olaj és pirospaprika felett,…ott a szekrényben…ahol a többi irat is van…

- Mi, mi van ott? Arany? Pisztoly? Végrendelet?

- Ott van mindenem… az egyetlen még mindig számomra fontos dolog…ott megtalálod … rád hagyom…legyen a tiéd…végül is téged illet meg…a tiéd, utánam…

- Mondd meg pontosabban, nehogy most megdögöljél, várjál csak, valami dohány, vagy micsoda? Hol, kinek a lakásán?

- A …te… lakásodon, …t…te hülye. S most…most… mit… kedveskedsz? Most… már… nyalsz,… mi? Nos,… megtalálod….. ott,… egy… régi,…szétszakadt… szakácskönyvben, ….a… …halételeknél, …jaj, …hamarosan meghalok…pedig, olyan… jó lett volna…

- Ne dögölj meg te, hallod-e? Így is tûröm a bûzödet, most már legyen valami hasznom belõled, te, ha már senki se fog megzabálni, mert már félig elrohadtál. Na mi van ott? Folytasd, mert itt foglak megfojtani.

- Ne bánts, kérlek… Te nekem nagyon fontos vagy…én…

megtalálsz majd ott egy fotót…egy régi balatoni felvételt, amelyen te vagy…és anyukám…tudod…te vagy az apukám…szeretlek…

Elsírta magát, remegett, én szédültem, rémlett valami horgászás, de ez az egész egy rémálomnak tûnt.

- Ne hagyd, - folytatta - kérlek, ne hagyd, hogy megegyenek, utálom a serpenyõket…kérlek, segíts…

Felháborodásomban, hogy gyermekemet akarják eladni és megzabálni iszonyú erõre kaptam, leemeltem õt és megpróbáltam a Duna felé húzni.

- Ne… küzdj már… értem, …papa - mondta - belõlem már úgyse lesz színésznõ.

- Nõ!!! Hát te nõ vagy?

- Igen, és szeretlek téged papa.

- Én az apád?! Öööö…hát én is szeretlek, …egyetlen szívem,…ez szörnyû

A metróállomásnál, ahogy a késfenõ mellett izzadva ráncigáltam a folyó irányában, gyorsan felkaptam egy hatalmas kést, s vele tiszta erõbõl hasogatni kezdtem a hülye dögöt, folytak ki a zöld belsõségei, fröcskölt minden, ömlött a bûz, vergõdött haláltusájában.

- Gyere…gyere …kiscicám, most meséld a hülyeségeidet…most-most-most-most…- hasogattam szét, repültek szét a darabjai.

Már szinte alig mozgott, csak a feje remegett az iszonyatos kopoltyúval a vérben és nyálkában, amikor lassan felém fordult, s alig hallhatóan megkérdezte:

- H…hogy… jöttél…rá, hogy …nem …a te… gyermeked… vagyok…?- kérdezte kiábrándultan és szomorúan.

- Úgy, - válaszoltam - hogy még soha nem voltam a Balatonon…

68.

ha
egyszer
felemelem
és
meglódítom
a
fejszét
az
idõ
megáll
s
a
becsapódáskor
átesek
rajtad
fejetlenül

69.

karó légy kedvesem
kis racionális fejemben
tû légy kedvesem
kis érdeklõdõ szememben
láng légy kedvesem
a grimaszoló arcomon
karó légy kedvesem
kis racionális fejemben

70.

ha valaki eltûnik
mintha eltûnne egy probléma is
de beverném a fejemet
s ha újra valaki váratlanul eltûnik
mintha ismét eltûnne egy probléma
nehezebb a levegõ
egymás vállán állnak
az eltûntek az égig
beverném a fejemet
s tûnnek el az emberek
tûnnek el a problémák
a levegõ egyre sûrûbb
és nehezebb
beverem a fejemet
és nehezebb
lábamnál fogva
engem is
felhúzni a lépcsõn
beverem a fejemet
hogy eltûnjek

71.

Ült két gyerek a szobájában, egy nagyobb és egy kisebb. A kissebb azt mondta:

- Gyere, mutatok neked valamit! - s bekapcsolta a tévét. - Valami hihetetlenül frankó filmet szereztem, minden van benne, még végig se tudtam nézni, mert eddig még sose hagytak egyedül a szüleim, de most…

- És milyen film, valami pornó? - kérdezte a nagyobb.

- Nem igazán, de valami olyasmi. Az egész valami furcsa táskával sétáló tányérsapkás figuráról szól, aki állandóan gõzölög.

- Baromság, inkább mutatnának mindent, csajokat közelrõl. Tudod, hogy mire gondolok, ugye? A lába közét!

Bekapcsolták a videót. Egy sapkás-táskás figura ugrált egy vagonban.

- Micsoda baromság! Hajtsd inkább a csajokhoz! - mondta a kövér.

A kisebbik fiú félénken hallgatott rá és továbbhajtotta a filmet. Látták, hogy a kalapos valami pornóújságot lapoz, a kamera ráközelít. A kövérke elvörösödött a képek láttán.

- Most jó, most állítsd le! Hú, ennek milyen frankó mellei vannak! - mondta.

- Te, haggyál már, nekem ez nem is olyan érdekes. Nézzünk inkább valami sportot a tévén! - mondta a kisebb.

- Ne hülyéskedj, - mondta a kövér nagyocska - ilyen nõt! Vajon lesz-e fotó, amelyen megmutatják-e a lába közét is? Mit gondolsz, az milyen lehet? Nézzük meg. Megõrülök! - s elkezdte simogatni a nadrágját.

- Te, van egy filmem az óceánokról, ne tegyük be azt inkább? Félek, hogy visszajönnek a szüleim és meglátnak. - mondta a kicsi.

- Ne hülyéskedj. Nézd csak, most egy újabb újságot mutogat!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK hallatszott a nadrágdörzsölés.

- Van egy jó bábjátékos videóm, ne nézzünk bele egy kicsit? Lehet, hogy lazíthatnál mellette kicsit.

- Szó se lehet róla! Nézd csak ezeket embertelen méreteket, mindjárt mutatja tovább!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Te, meg kell néznem az idõjárásjelentést, faterom a lelkemre kötötte, hogy számoljak be pontosan róla, horgászni akar a hétvégén, átkapcsolom, jó?

- Kuss, megöllek!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Te. Most van az iskolamûsor, hátha megmutatják a matek-házit, és nem kapok karót. Átkapcsolom, jó?

- Átkapcsolom én a fejedet, nézd csak, ez a hülye gõzölög, eldobta az újságot és most valami fantasztikus csaj jött be, csak nem látni az arcát. Barátom, halál, vetkõzik, mint az állat! Elégek, te,

felrobbanok!!!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Ne csináld ezt a szobámban, ez csúnya, bármikor hazajöhet a tesóm és beköp anyának. Inkább kapcsoljunk át a rajzfilmcsatornára. - mondogatta kitartóan a kisebb.

- Kuss. Szétharapom a gerincedet, már majdnem megvagyok, figyeld ezt a haláli spinét, olyan mint egy húszmellû dinoszaurusz, meghülyülök, nem bírom tovább.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

Ekkor a kisebbik is elkezdte nézni a filmet, félénken de kíváncsian. A férfi már izgatottan simogatta a hason fekvõ nõt, meztelen volt, csak egy tányérsapka volt a fején.

- Figyeld a csajt, meghalok, most, most, nem bírom tovább! - mondta a nagydarab.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Te, de…. várjál csak, hát ez nem a nõvéred? kérdezte a kicsi.

- Ááááááááááááá, micsoda? Mit mondasz??????

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Állj le te állat, hisz ez a saját nõvéred!!!!!

- Jaaaaajjj, tényleg, a mindenit, de nem biiirrroooookkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk leállniiiii!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!

A kövér összeomlott és pár pillanattal késõbb zokogni kezdett. Szégyenlõsen a fürdõszoba felé indult.

- Inkább néztük volna a Zergevadász címû filmet. - mondta

- Te, de tök jó a csaj, beizgultam. - mondta a sovány.

- Azonnal kapcsold ki! - mondta a nagyobb.

- Eszem ágában sincs! Lefogadom, hogy most megmutatja.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- De könyörgöm, nem nézheted a nõvéremet, fogalmam sincs, hogy hogy kerülhetett egyáltalában ilyen helyzetbe.

- Hogy? Hát úgy, hogy elment a gõzölgõ emberhez, hehehe, mindjárt én is gõzölgök. Látni akarom a közét!!!

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Azonnal hagyd abba, könyörgöm, hagyd abba. Vegyük elõ a bábjátékost, jó? - kérte a kövér.

- Ne má, ez a csaj halál! - mondta a kisebb.

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

- Könyörgöm, kapcsold ki!!!!- mondta a kövér.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá mindjárt felrobbanok!!!!!-mondta a kisebb

FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK-FLIKK

Ekkor hallották, hogy valaki kikulcsolja a zárat, és bejön a lakásba. Hallották a lépteket, amelyek egyenesen a szobájuk felé tartottak.

- Hú, most rácsesztünk, te rühes, elkapnak a szüleid!!!!- mondta a nagyobb.

- Huh, huh, te kezdted az egészet, huh, kapcsoljuk ki, vagy már késõ?

Ekkor a kilincs megfordult, s a kisebbik fiú alig tízéves öccse jött be a szobába s látva õket, hogy a filmet nézik, elmosolyodott.

- Jó, mi? A baktert alig tudtam rávenni a bulira. Az volt a szerencsém, hogy bõrig ázott s éppen szárította a nedvességtõl gõzölgõ ruháját, s közben titokban felvételeztem ahogy a régi újságaimat lapozgatja. Mari lassan bejött a kvázi "ellopták a ruhámat" mesével, mert a csajnak egy farmert ígértem az alakításért, amit sose adtam oda neki mert anélkül jobban néz ki. Hú, ha látnátok mekkora szakadéka van! Azért megérte a buli, vagy hatvan kazettát már elnyomtam az iskolában. Ezt megtarthatjátok, végül is a dagi húga. Holnap viszek belõle a tanároknak is, szülõknek is. Beajánlom úgy, hogy ne tudják meg kitõl jön a cucc. Majdcsak elmegy egy-kettõ belõle. Ha a dolog érdekel bennetek, akkor a következõt veletek csinálhatnám. Olyasmire gondoltam, hogy mondjuk ülnétek ti itt kettesben, s valami hülye pornót néznétek, ekkor bejönne a dagi húga meztelenül, s megkérdezné, hogy tudnátok-e segíteni neki a matek-házival. Jó?

A nagyobb és a kissebb fiú is zokogni kezdett, visszaültek az íróasztalukhoz folytatni a matek házijukat, és nem tudták meg, hogy mi van a lány lába között. Ott van a gõzölgõ ember.

72.

lassan elõrebukok
köd
pohár
kövön összetörõ
emelkedõ meleg
egy vagyok
gerincet összetörõ
vízcsepp
a semmi helyén
gerincre rakodó
sok leszek
az eltûnt
hûlt helyén
riadtan vizelek
a vízesésbe
nyugodtan simulok
az örvénybe

73.

nyugszom a folyón
gõzömet hazahoztam
árnyaim fehérek
a súrlódás elmúlt
itthon van a gõzöm
végre tiszta
és tiszta a kék
végre szétfolyok
szemcséim szabadok
nyugodt erõvel
indulok el
a napfényfolyosón

74.

szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta
szép a puszta