drMáriás: Molotov-koktél jéggel
az ÉS-ben megjelent írásai

"drMáriás e könyvben szereplõ mûvészeti tárgyú írásai, kiállításmegnyitói, bevezetõi egyszerûen lebilincselõk, érzékenysége és lényeglátása példa nélkül áll, fogalmazásmódja plasztikus, világos, szárnyaló, avatott, õszinte, hiteles és rendszerint iróniával teli... Az irónia mindig komoly, mert a semmiben van lehorgonyozva, más szóval csak a komoly ember lehet ironikus, amiképpen csak õ lehet hiteles, a hitelesség pedig maga a siker." - Váncsa István

"Szikszai Károly grafikáiban egy fekete vízözön tájképei tárulnak elénk, amelyeken lidércek villannak fel, támadnak és megfeszülnek, táncolnak és fojtogatnak mielott elsüllyednek a lét utolsó bugyraiban. Az alkotó megrendíthetetlen nyugalommal csuklóban letöri kezét, majd felkarcolja vele fekete egünkre a szép idegszálait, amelyek körbefogják valónk fekete földgömbjét, mindössze mindörökre."- drMáriás

A könyv ára 2200 Ft. Megvásárolható az Írók boltjában és a jobb könyvesboltokban.
Az Élet és Irodalom kiadóban postaköltség felszámítása nélkül megrendelhetõ.

1089 Budapest, Rezsõ tér 15. Tel.: 210-5149, 210-5159, fax: 303-9241,
e-mail: es@es.hu

A virtuális terek körbehugyozásáról

A bemutató szûken mért fél órája alatt senkinek nem jutott eszébe unottan órájára tekintgetni, mobiltelefonon zabálóskígyóst vagy gombosflippert járszani, s nem volt baj az sem, hogy nem mûködik a mikrofon, hiszen az egyetlen zajforrás az elõadókon kívül a könyvespolc tetejérõl az odatámaszkodóknak idõrõl idõre fejére zuhanó Bächer-kötet volt.

Kedélyes hangulatú délután az Írók boltjában: drMáriás új kötetét Váncsa István mutatta be az összegyûlt húsz-harminc érdeklõdõnek. Megállapítható, hogy a két képernyõképesnek ítélt személyiség nem is véletlenül lett képernyõképesnek ítélve: tudják, mennyit bír el a közönség. A bemutató szûken mért fél órája alatt senkinek nem jutott eszébe unottan órájára tekintgetni, mobiltelefonon zabálóskígyóst vagy gombosflippert járszani, s nem volt baj az sem, hogy nem mûködik a mikrofon, hiszen az egyetlen zajforrás az elõadókon kívül a könyvespolc tetejérõl az odatámaszkodóknak idõrõl idõre fejére zuhanó Bächer-kötet volt.

Váncsa István megérkezése után fél perc alatt magához ragadta az irányítást: a székek között elõretörtetett, majd halványbarna kazak(szerû ruhadarab)jából domborodó pocakján nyugtatva egymásba kulcsolt kezeit, amúgy papír nélkül lendült neki a kötet bemutatásának - Ádámtól a jelenkorig. Szikszai Károly volt ez az Ádám, akitõl elindulva a szokott, meglehetõs bátor képzettársításokkal tíz-tizenkét perc alatt eljutott a doktor úr írói és képzõmûvészi értékeinek tételes felsorolásáig, nem hagyva ki közben a ziccert sem, hogy egy kitérõbe sûrítve a lényeget, a lakásában dolgozó gázkészülékszerelõ morális világlátásáról is képzetet alkothassanak a jelenlévõk.
Szikszairól szól drMáriás kötetének egyik utolsó írása, melyet Váncsa, aki egyébként a kötet elõszavát is jegyzi, olyannyira találónak érzett, hogy felolvasott belõle néhány mondatot. Szikszai harminc éve járt nála elõször az ÉS szerkesztõségében, elõször verseket hozott, majd megint verseket, késõbb grafikákat, következõleg újra verseket, ismét grafikákat: ez sokak szemét kezdte csípni hirtelen. Éppen ebbõl a szemcsípésbõl indult neki Váncsa, hogy kifejtse drMáriás erényeit: ahogy harminc évvel ezelõtt is rossz néven vették, ha valaki több mindent csinált egyszerre, abból kiindulva, hogy az ember csak egy adott terület egy adott részterületébe beleásva magát hozhatja felszínre tudása legjavát, így járhatna drMáriás is, aki fest, ír "és még pikulázik is", ha igaz lenne a tétel. De éppenhogy nem az, különösen a mûvészeti tevékenységek esetében nem. Ezt bizonyítandó Bibliaidézet következik a Föld uralmunk alá hajtásának mikéntjérõl. Hogyan is hajthatja az ember uralma alá a Földet? Úgy, hogy megismeri, "minthogy nem vagyok, ugye, hímoroszlán, így nem tudom körbevizelni a területemet, hát inkább megismerem". De mit csinál ezzel szemben a mûvész? Õ is megismer? Nem. Hogy ezt bizonyítsa, Váncsa a drMáriástól ajándékba kapott, s a hálószobájában felfüggesztett Szétbaszott fej címû portré tárgyazására tért: "gyönyörû. Egy fej... mely abszolút felismerhetetlen" S hogy mi az igazán szép egy fejben, ami abszolút felismerhetetlen? Hogy a mûvészet a megismerhetetlen, a kifejezhetõn túli világ felé tör, azt igyekszik uralma alá hajtani, s próbálja kifejezni: a mûvészet, miként a hímoroszlán a pampákon, virtuálisan körbehugyozza a területét. S olyan területeket is igyekszik körbehugyozni, melyek máshogyan, mint általa, nem megközelíthetõk. Talán még neki sem azok. Nem is körbe, õ kifejezetten túl-hugyoz.
Míg szépen felépített monológját hallgatom, s nézem vándorlását a teremben, ahogy hevesen gesztikulál, bevillan egy auktor. Mintha az oly régen elképzelt Cicerót hallgatnám: ugyanaz a lendület, ugyanaz a hév, ugyanazok a retorikai eszközök, csupán a szókészlet és a beszéd tárgya más. No meg nem lehet olyan szépen felépített kérdõszavas játékot összehozni, mint a Catilina elleni elsõ beszédben. Quousque? Quamdiu etiam? Quem ad finem? Hát, ezt így nem. De közelít. Az ismétlések, a pars pro totok, a kitérések utáni visszatalálás a tárgyhoz, szépen épül. No és legfõképpen: õ is gyûlöli Catilinát. Nem él vissza a türelmünkkel, hamarabb befejezi, mint egykor Cicero. Ebben persze a tárgy és a beszéd között feszülõ kapcsolat minemûségének mértéktartó belátását is feltételezhetjük. Egy más korba vetett kertitörpemosolyú életvigyori Cicero. Ez lenne Váncsa. Hic tamen vivit.
Ezután drMáriásnak már könnyebb dolga van: mond egy gyors köszönetet az elõszóírónak a bevezetõért, egy gyors köszönetet az ÉSnek a kiadásért, felidézi az eslõ betolakodást a szerkesztõségbe (betolakodás, hiszen a szerkesztõség zárva volt, az ajtórés alatt tolták be a rajzokat, majd a közeli kocsma felé tartva futottak össze Váncsával, így hamarabb oldódhatott az elsõ görcs, milyen is egy szerkesztõségbe elõször vinni valamit), felidézi, hogyan kezdett el írni, majd kéri, vegyük meg ezt a kötetet, hogy ezzel is segítsük a beteg, s itt maga felé lendíti kezeit, gyógyulását. Finoman kifelejtve a koncepcióból, vajon kinek szolgál gyógyulására a kötet megvétele: az írónak-e, avagy az olvasónak. (Ad notam: "Nately érzékeny, gazdag, jóképû fiú volt, sötét hajú, becsületes pillantású [...] Csaknem húsz évet élt le trauma, idegfeszültség, gyûlölet és neurózis nélkül, ami Yossarian számára döntõ bizonyítéka volt annak, milyen õrült is valójában."*)

*A fordító nevét, s az idézet helyét oldalszámra pontosan megmondók között egy drMáriás képet sorsolunk ki.**

**Azt, amelyiken éppen kiszáll és elõóvakodik egy furgon mellett, hogy Bakáts Tibor Settenkedõ társaságában ossza az észt a királyi tévé Konyak címû kulturális ajánlómûsorában. Let's make things better. (Vagy ez egy másik reklám?)

Györe Gabriella

A szerzõ eddig megjelent kötetei:

élõholt szoba - versek, rajzok
Laza Lapok, 1993

égevõ - versek, próza, rajzok,
festmények
Bahia, 1995

halántékkocogó - versek, rajzok
Leoplod Bloom, 1998

nice Plain - versek angolul, rajzok
HMK, 1998

szép a puszta - versek, próza, rajzok
Kalligram, 1999

ûrbox madrigálok - versek, rajzok
Kalligram, 2001