Öntudomány

1998, HMK Music, CD

ÖNTUDOMÁNY

Én öntudok
Te öntudsz
Õ öntudja
Mi öntudjuk
Én önnemtudom
Én önnemtudom
Én önnemtudom
Én önnemtudom
Mi önnemtudjuk
Mi önnemtudjuk
Mi önnemtudjuk
Mi önnemtudjuk
Öntudomány
Önmeglátmány
Öntudomány
Önfeltalálmány
Öntudomány
Önmegtalálmány
Öntudomány
Önrobbantmány
Öntudomány
Önalkotmány
Öntudomány
Öntartomány
Öntudomány
Önpokolmány
Öntudomány
Öntakarmány
Én önnemtudok
Te önnemtudsz
Õ önnemtudja
Mi önnemtudujuk
Mindenki önnemtudja
Mindenki önnemtudja
Mindenki önnemtudja
Mindenki önnemtudja
Öntudomány
Öntalálmány
Öntudomány
Önordítvány
Én lenni önbányász
Én lenni fénybányász
Én lenni szén
Én adni fény

ÉN VAGYOK

én vagyok a kék bor
merülni én akarok
dunafenéket alulról látni
hajó ne legyen
jéggeltelt kutyát
szorítok
remegő szívre
merülök
akarom a sötétzöld mandzsettát
keresem a halálkék
fényedet melegítem
meztelen folyóban
kék merülésben
simulva ki
a borban légy vagyok
légy légy !
megfagyok
még még !
futok futok
helyben hazafutok
az öleden
zátonyra futok
maró merő
légy légy
fejedre ragadok
megfagyok

SEBEM A ZSEBEM

Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyik azt mondja: igen
A másik azt mondja: igen
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyiket a sebembe dugom
A másikat levágom
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyik azt mondja: igen
A másik azt mondja: nem
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Mind a kettőn zsebet vágok
Onnan nagyot kiabálok
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyik azt mondja: nem
A másik is azt mondja: NEM, NEM, NEEEEEM
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyiket kifacsarom
A másikat neked adom
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyiket levágom
A másikat zsebre vágom
Sebem a zsebem
Mind a két fejem
Az egyik azt mondja nem
A második azt mondja nem
A harmadik azt mondja nem
A negyedik azt mondja nem
Az ötödik azt mondja nemű
A hatodik azt mondja nem
NemNemNemNemNemNem,NemNem

ÁTÜLTETÉS

ültesd át a szívemet
kapard elő belőlem
az asztalra ki ugrasszad
ugrálni tanítsad
ültesd át a szívemet
a polcodra ki készítsed
ott majd halként fuldokol
szertevizelve bandukol
ültesd át a szívemet
olvasd el a receptemet
szabadítsd fel a nevemet
nyerd el a szűzérmémet
ültesd át a szívemet
a sarokban ugráltasd
ő majd jókat ugatni fog
neked kezet nyújtani fog
átültetem magam
beléd ültetem magam
beléd ültetem a szívem
te leszel a tudományos hívem
ÜLTESD EL A SZÍVEMET
HAJTSÁL KI BELÕLE
ÜLTESSÜK EL EGYMÁST
ÜLTESSÜK ÁT EGYMÁST

ÚJ ARCOT RAJZOLOK

mindig ha meglátlak
a zakómba bevarrlak
mindig ha rajzollak
magamba visszavarrlak
új arcot rajzolok
új embert találok
új arcot találok
magamnak kitalálok
mindig ha meglátlak
a fejemmel halászlak
a fejedet halászva
a fejedet magambavarrva
új arcot rajzolok
millió fejet magambavarrok
új arcot rajzolok
világarcot ragasztok
új arcot rajzolok
szívemből ugatva halászok
saját arcot átvarrok
nagykabátként elhordok

MA FUTÓ EMBEREKKEL TALÁLKOZTAM

ültem ma az utcán, megpróbáltam a kis madzagokat csoportosítani, gombolyagokba összenyomni, amikor egyszer csak egy nagy darab sportolót láttam elrohanni előttem
– hová-hová ilyen gyorsan ?- kérdeztem
– jaj, nagyon nagy bajban vagyok, üldöz a halál, s én el akarok bújni előle, futok a tűzoltókhoz, ott biztosan úgy el tudok bújni, hogy sose talál meg
furcsa egy pasi , gondoltam, s folytattam a munkámat, elővettem kis dominós dobozomat, s kezdtem a kis madzagokat belecsoportosítani, amikor ismét egy rohanó embert vettem észre, s ez is sportoló volt
– mi a baj barátom ? – kérdeztem
– rohanok a halál elől, el akar kapni, de én elbújok a tűzoltóknál, ott biztos nem talál meg soha
hát ez már aggasztó, gondoltam, s elővettem mandzsettáimat a zsebemből,
hét darab volt és lehetetlen volt párosítani őket, mégis megpróbáltam színük, kedvességük, bizalmuk szerint, arra is gondoltam, hogy esetleg a szebbeket betegyem a dominós dobozba, amikor ismét lihegést hallottam,
s egy eszeveszetten rohanó szerencsétlen sportolót láttam meg
– hová-hová Karcsikám ? –kérdeztem
– jaj, jóember segítsen, félek a haláltól, állandóan üldöz, s én nem tudok tőle elbújni, nem tud valami biztonságos helyet ?
– dehogynem, menjél a tűzoltókhoz, a pincéjükben úgy elbújhatsz, hogy sose talál rád
– köszönöm, rohanok is – mondta és elfutott
a mandzsettákat mégse a dobozba tettem, hanem újságpapírba csomagoltam és a kabátom belső zsebébe tettem, s megpróbáltam
a kabátom vállára két kis kitüntetésszerű szalagot ragasztani, de nem sikerült, s ekkor maga a rettenetesen ronda és unalmas halál futott felém
– hová-hová ?- kérdeztem
– a tűzoltókhoz – mondta
– miért mész a tűzoltókhoz
– mert ott egy csomó futó vár rám s találkozóm van velük ma
s elfutott
fut a halál, gondoltam magamban, fut a halál

ÉJJELOTTHONKINT

beragadtunk a kátrányba, vagy az éjszakába, büdös volt, féltünk, valaki szembe jött, kezemben üres táska volt, ő kiabálni kezdett, mi menekülni, ő üvöltött, egyre közelebb került, már-már utolért, ekkor megfordultunk és ő tüdőnlőtte, megrémültünk, sötétbefagytunk, begyömöszöltük a táskába a többi arc közé és szökni akartunk, de nem tudtunk, ahogy előreléptünk, egy iszonyatos pumpafujást hallottunk, s meg se mozdulhattunk, ekkor hátraléptünk, s ismét ezt a hangot hallottuk, előre, hátra, előre-hátra, előre-hátra-előre-hátra-előre-hátra, nem tudtunk elmozdulni, féltünk, észrevettük, hogy a hulla a táskában viszont növekedik, nő, egyre nagyobb lesz, minden mozdulatunkkal nőttön nőtt, s ahogy egyre gyorsabban lépkedtünk helyben, futni próbálva, ő egyre hatalmasabb lett, ekkor kinyílt a táska, a hulla lassan felemelkedett, ruhája szétrepült, s mint egy hatalmas gömböc, a fejünk felett lebegett, arca hiányzott, mi továbbra is ide-oda ugrottunk rémületünkben a nagy fújások kiséretében, s az végül felrepült és bennünket magával ragadva elvitt a tett szinhelyéről, így nem kellett megmagyarázni a sajnálatos eseményt, ezt a szerencsétlen esetet, mégis, biztos vagyok abban, hogy valaki észrevette, látott bennünket a hullával küzdeni, ki-be rángatni a házból, ahogy se ide se oda nem tudtuk elhúzni, s ezt nem tudjuk megmagyarázni, csak folytatni, az arcot azóta se keresték

EZ MEG AZ

mi ez ? mi ez ? mi ez ? mi ez ?
mi az ? mi az ? mi az ? mi az ?
ez nem az
ez nem az ami volt
az nem lesz ez
az már többé nem ez
ez nem ugyanaz
mint ami ez volt
ez nem az
amit annak gondolsz
az nem ez és nem is az
ezért ez sem ez soha többé
hanem ez pont olyan mint az
de mégse az ami ez
tehát ez
pont az
hogy
ezaz
5-4-3-2-1
kész !

SZERESSÉL

Óh, kérlek szeressél
Konyhakéssel keressél
Óh, kérlek szeressél
Távcsöveddel kilessél
Óh, kérlek szeressél
Traktoroddal kövessél
Óh, kérlek szeressél
Vérző hassal nevessél
Óh, kérlek szeressél
Ringlóiddal fedezzél
Óh, én téged szeretlek
Pisztolyommal kereslek
Óh, én téged szeretlek
Faszékre ültetlek

TÚL PUHA AZ ARCOM

Túl puha az arcom
Hogy meglássad
Vagy a földből kiássad
Túl puha
Hogy a sínedet súrold vele
Vagy a kabátodat fújjad tele
Túl puha
Hogy a koffered töröld vele
Vagy a kalapodat töltsed tele
Túl puha az arcom
Hogy belelépj
Vagy mögéérj
Túl puha
Hogy fényt küldjél bele
Vagy meglásd magad benne
Vedd ki a tégládat belőle
Vedd ki a tégládat belőle
Vedd ki a tégládat belőle

ÖNHORGÁSZ

kihorgásztam a park tavából zakómat ragacsos babakézzel, lefeküdtem a fűbe helyette pihenni, energiát adni át elfáradt barátomnak, műlégzést vetek be, felfut a hátamon a só, megölömölelem őt, felhúzom fájdalomrúgóját és berúgom a trafikba, elbújok egy bokorba, halált szimulálok dominóra gondolok, megkeresem a konyhafuldokló zakót, magamra rejtem és zsebvizsgálatot rendelek el, piciny fehér alagutakat találok, remegő agydarabokat helyes feliratokkal:
bicikli, pihenés, melegfül, postás, zsírmosoly, kalapút,
gumiasztal, ölfotel, cipőforrás, nadrágkémény, puhafal,
bádogég, mélyég, bádogég, mélyég,
mély ég, mély ég…..

NEM ADOM A BOROM

átlátszó tükör !
nem adom a borom
nem adom
a szekrényberúgott csirkét
nem adom
a fejfájásom
nem adom
a szétszakadó gyomromat
nem adom
a dominómat
nem adom
a rám fagyott hullát
nem adom
a rám fagyott hullát
nem adom
a sikolyom
nem adom
a sikolyom
FINGVA ÜVÖLTÖK AZ ÓCEÁNRA

A KOFFER

ma benéztem a Veronikába, Karcsit kerestem a trafikban , gondoltam jó lenne egy fröccsöt meginni vele, de nem volt bent, se ő se a többiek, csak a trafik előtt egy nagy sárga koffer, gondoltam elviszem ha már nem kell senkinek, felkaptam , iszonyú nehéz volt, felültem a villamosra, s gondoltam megnézem mi van benne, de éppen hogy résnyire kinyitottam, amikor észrevettem, hogy egy hulla van benne, megrémültem, hogy észrevesznek ,azt gondolják én vagyok a gyilkos, gyorsan visszatoltam a kilógó kezet és le akartam szállni, amikor egy öregúr odajött s megkérdezett
– nocsak-nocsak , milyen csinos egy bőrönd, mi van benne ? Egy ajándék , műanyag hattyú, nejlonzokni ?
sikerült gyorsan leszállnom és továbbsietnem, de hamarosan egy kisfiú próbálta kitépni a kezemből a koffert
– hagyd !- mondtam
– na jó , hagyom ha megmutatod, hogy mi van benne, talán egy jó kis gumibaba ? vagy kis érdekes füzetek meztelen nénikkel ?
– tünés – mondtam, s visszaszálltam a villamosra, ahol egy rendőr ült le mellém
– na milyen egy nagy koffer, régen láttam már ekkorát, utazik vagy költözik ? Nehéz ? Szívesen segítek, de mégis az lenne a legjobb , ha átpakolnánk a cuccát két kisebb kofferbe, látom milyen nehezen húzza maga után, van is nálam két kis koffer , éppen most találtam őket a Veronika előtt, jöjjön, csomagoljuk át a cuccot !
– nem, köszönöm , sietek, viszlát !
– de mégis mitől olyan nehéz az a koffer, alig húzza !!!
át kellene vizsgálnom, végül is vámos voltam tizenkét évig mielőtt rendőrnek mentem !!!!
nagy nehezen sikerült elszöknöm tőle, s megpróbáltam visszavinni a Veronikába, gondoltam, majd ott leteszem, aztán vigye el az akié,
de ahogy odaértem a trafik már tele volt, s mindenki a kofferemet bámulta
– mutasd csak mi van benne ! találtál valamit ? mutasd meg !!!!
– á, semmi különös sincs benne…
– mégis, mutasd meg !
kinyitottam a koffert, és a ballonkabátos hulla kifordult, a feje bután koppant a földön, mindenki rémülten hátrált tőle
– nem kell félni – mondtam – nincs semmi baja, kicsit berúgott a tudós tanárom, segítsetek ide az asztalhoz ültetni
– hogy hogy a tanárod? Hazudsz , megölted ezt a szerencsétlent te gazember!
– Á, dehogy, csak egész éjjel itt tanult a Veronikában, hagyjátok egy kicsit pihenni, csak ne felejtsétek el 8-kor felébreszteni. Okvetlenül ébresszétek fel nyolckor, mert fontos találkozója van az iskolában. Küldjétek el, és mondjátok meg neki, hogy hozza magával a koffert is! Vissza kell hoznia benne engem holnap.

DOBOLOK A GERINCEMEN

dobolok a gerincemen
sikolyt lövök ki a fülemen
meredekre fújom az eget
zongorává szerelem a testemet
dobolok a gerincemen
arcom a kártyalapom
sikolyommal ablakot betörök
üstökösön üvöltök
dobolok a gerincemen
fűrész hegedül a fejemen
beleimen gitározok
gerincemen dobolok
gerincemen dobolok
gerincemen dobolok
szállnak ki a sikolyok
szállnak ki a sikolyok

extro

alszok(el)alszok(nem)alszok(el)alszok(nem)alszok(el)alszok